|
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink vannak.
Ölelem derekát.
Már itt sem érzem a nagy összefüggést,
megszüntem a porszem-milliárd
egyetlen porszeme lenni,
aki forgószelekben forog
s lehull.
Nem érzem a világ-nagyság
iszonyú súlyát vállamon:
a csillag-titkok, csillag-dalok,
fogamzás, keletkezés, halál:
nem érdekelnek.
Megnőtt az életem.
Minden eltörpült.
Szeretek: én vagyok fontos és ő.
Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket.
Fehérek vagyunk,
tiszták és ostobák, mint az ostya.
Lengő szakállú, öreg szikár pap
mutat fel minket a hegytetőn:
Íme, a szentség! Térdrehullni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
» Nem urad és királyod
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan...
» Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
|
