|
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink vannak.
Ölelem derekát.
Már itt sem érzem a nagy összefüggést,
megszüntem a porszem-milliárd
egyetlen porszeme lenni,
aki forgószelekben forog
s lehull.
Nem érzem a világ-nagyság
iszonyú súlyát vállamon:
a csillag-titkok, csillag-dalok,
fogamzás, keletkezés, halál:
nem érdekelnek.
Megnőtt az életem.
Minden eltörpült.
Szeretek: én vagyok fontos és ő.
Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket.
Fehérek vagyunk,
tiszták és ostobák, mint az ostya.
Lengő szakállú, öreg szikár pap
mutat fel minket a hegytetőn:
Íme, a szentség! Térdrehullni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
|
