|
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink vannak.
Ölelem derekát.
Már itt sem érzem a nagy összefüggést,
megszüntem a porszem-milliárd
egyetlen porszeme lenni,
aki forgószelekben forog
s lehull.
Nem érzem a világ-nagyság
iszonyú súlyát vállamon:
a csillag-titkok, csillag-dalok,
fogamzás, keletkezés, halál:
nem érdekelnek.
Megnőtt az életem.
Minden eltörpült.
Szeretek: én vagyok fontos és ő.
Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket.
Fehérek vagyunk,
tiszták és ostobák, mint az ostya.
Lengő szakállú, öreg szikár pap
mutat fel minket a hegytetőn:
Íme, a szentség! Térdrehullni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
|
