|
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink vannak.
Ölelem derekát.
Már itt sem érzem a nagy összefüggést,
megszüntem a porszem-milliárd
egyetlen porszeme lenni,
aki forgószelekben forog
s lehull.
Nem érzem a világ-nagyság
iszonyú súlyát vállamon:
a csillag-titkok, csillag-dalok,
fogamzás, keletkezés, halál:
nem érdekelnek.
Megnőtt az életem.
Minden eltörpült.
Szeretek: én vagyok fontos és ő.
Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket.
Fehérek vagyunk,
tiszták és ostobák, mint az ostya.
Lengő szakállú, öreg szikár pap
mutat fel minket a hegytetőn:
Íme, a szentség! Térdrehullni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Dal decemberben
Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
|
