|
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink vannak.
Ölelem derekát.
Már itt sem érzem a nagy összefüggést,
megszüntem a porszem-milliárd
egyetlen porszeme lenni,
aki forgószelekben forog
s lehull.
Nem érzem a világ-nagyság
iszonyú súlyát vállamon:
a csillag-titkok, csillag-dalok,
fogamzás, keletkezés, halál:
nem érdekelnek.
Megnőtt az életem.
Minden eltörpült.
Szeretek: én vagyok fontos és ő.
Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket.
Fehérek vagyunk,
tiszták és ostobák, mint az ostya.
Lengő szakállú, öreg szikár pap
mutat fel minket a hegytetőn:
Íme, a szentség! Térdrehullni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haja, haja, hagyma-haja
Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Szerelem
Nékem a sors szerelmet adjon,
Szívemen égjen el...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Találkozás
Egy arc, amelyet régen eltemettél,
kettősen...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Kegyvesztett bűbáj
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan...
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» Régi történet
Nincs boldogítóbb mint a szeretet;
De...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
|
