|
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink vannak.
Ölelem derekát.
Már itt sem érzem a nagy összefüggést,
megszüntem a porszem-milliárd
egyetlen porszeme lenni,
aki forgószelekben forog
s lehull.
Nem érzem a világ-nagyság
iszonyú súlyát vállamon:
a csillag-titkok, csillag-dalok,
fogamzás, keletkezés, halál:
nem érdekelnek.
Megnőtt az életem.
Minden eltörpült.
Szeretek: én vagyok fontos és ő.
Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket.
Fehérek vagyunk,
tiszták és ostobák, mint az ostya.
Lengő szakállú, öreg szikár pap
mutat fel minket a hegytetőn:
Íme, a szentség! Térdrehullni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Csak hagyjatok!
Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
|
