|
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink vannak.
Ölelem derekát.
Már itt sem érzem a nagy összefüggést,
megszüntem a porszem-milliárd
egyetlen porszeme lenni,
aki forgószelekben forog
s lehull.
Nem érzem a világ-nagyság
iszonyú súlyát vállamon:
a csillag-titkok, csillag-dalok,
fogamzás, keletkezés, halál:
nem érdekelnek.
Megnőtt az életem.
Minden eltörpült.
Szeretek: én vagyok fontos és ő.
Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket.
Fehérek vagyunk,
tiszták és ostobák, mint az ostya.
Lengő szakállú, öreg szikár pap
mutat fel minket a hegytetőn:
Íme, a szentség! Térdrehullni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
|
