|
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink vannak.
Ölelem derekát.
Már itt sem érzem a nagy összefüggést,
megszüntem a porszem-milliárd
egyetlen porszeme lenni,
aki forgószelekben forog
s lehull.
Nem érzem a világ-nagyság
iszonyú súlyát vállamon:
a csillag-titkok, csillag-dalok,
fogamzás, keletkezés, halál:
nem érdekelnek.
Megnőtt az életem.
Minden eltörpült.
Szeretek: én vagyok fontos és ő.
Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket.
Fehérek vagyunk,
tiszták és ostobák, mint az ostya.
Lengő szakállú, öreg szikár pap
mutat fel minket a hegytetőn:
Íme, a szentség! Térdrehullni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Dal
Szép szűz! mikor szivem deli
Pompájú képed'...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
|
