|
Nékem a sors szerelmet adjon,
Szívemen égjen el az asszony,
Ha megcsapja a láng fuvalma,
Csókomtól váljék hervatagra.
Gyönyörben, kínban rámboruljon,
Piros hajnalból éjbe hulljon,
De lelkéből ezerszer áldja,
Kiért ily gyors a hervadása.
Keservet vélem elviseljen,
Szédüljön sötét sziklaszirten,
S ha életét e kéz megtörte,
Szeressen akkor is örökre!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
|
