Aki sok szépet

Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz vagy néma, ­−
tudom: fáj, hogy neked jutott
szavaim maradéka.

Én már a földnél is mélyebbre hulltam,
nyirok s penész ölelget;
nem csillagokat üldözök, −
kis emberi türelmet.

A gyengéimmel sétálok előtted,
már-már magam kinozva, −
ha rám gondolsz, a jó helyett
gondolj inkább a rosszra.

Hiszen becsaplak: önzésből szeretlek,
− embertől más se telhet, −
önnön-szívemre készítem
e gyógyító szerelmet. −

Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz vagy néma,
de minden szépnél szebb lehet
szavai omladéka.

Úgy szeretlek, mint botjukat a vének,
ahogy a víz a gödröt,
a napnyugtát az aratók,
az istállót az ökrök.