|
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom jöttét minden éjszaka:
szabadság, hír, dicsőség elenyésznek,
mihelyt megfújja s szól a kis duda.
Végre belép, félrehajtja a fátylat,
rám néz merőn és elindul felém.
Kérdem tőle: „Danténak te diktáltad
a Pokol verseit?" A válasz: „Én."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Megfagy a szív, ha nem szeret
Megfagy a szív, ha nem szeret;
És ha szeret,...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Nő van mellettem
Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel...
|
