|
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom jöttét minden éjszaka:
szabadság, hír, dicsőség elenyésznek,
mihelyt megfújja s szól a kis duda.
Végre belép, félrehajtja a fátylat,
rám néz merőn és elindul felém.
Kérdem tőle: „Danténak te diktáltad
a Pokol verseit?" A válasz: „Én."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
|
