|
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom jöttét minden éjszaka:
szabadság, hír, dicsőség elenyésznek,
mihelyt megfújja s szól a kis duda.
Végre belép, félrehajtja a fátylat,
rám néz merőn és elindul felém.
Kérdem tőle: „Danténak te diktáltad
a Pokol verseit?" A válasz: „Én."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
|
