|
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom jöttét minden éjszaka:
szabadság, hír, dicsőség elenyésznek,
mihelyt megfújja s szól a kis duda.
Végre belép, félrehajtja a fátylat,
rám néz merőn és elindul felém.
Kérdem tőle: „Danténak te diktáltad
a Pokol verseit?" A válasz: „Én."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
|
