|
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom jöttét minden éjszaka:
szabadság, hír, dicsőség elenyésznek,
mihelyt megfújja s szól a kis duda.
Végre belép, félrehajtja a fátylat,
rám néz merőn és elindul felém.
Kérdem tőle: „Danténak te diktáltad
a Pokol verseit?" A válasz: „Én."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
» Atrium mortis
Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
|
