|
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal? -
oly mindegy ez ma már nekem.
Ahogy az ősz a fagy beálltán a virágról,
lemondok rólad, szerelem.
Akár valami puskát, térdére vesz a tér,
más veszélyeknek adom életem.
Fölöttem süt a hold, de nekem nem az a hold
nem az ígéret földje fenn.
Naponta készülök sorsomra, s mint a szél
a letaposott fű szagát terelgetem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» Finale
1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Sorsunk
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
|
