|
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal? -
oly mindegy ez ma már nekem.
Ahogy az ősz a fagy beálltán a virágról,
lemondok rólad, szerelem.
Akár valami puskát, térdére vesz a tér,
más veszélyeknek adom életem.
Fölöttem süt a hold, de nekem nem az a hold
nem az ígéret földje fenn.
Naponta készülök sorsomra, s mint a szél
a letaposott fű szagát terelgetem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
|
