|
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.
Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle,
elefánt-csordára elég
szívünk volt – marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Dal
Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
|
