|
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.
Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle,
elefánt-csordára elég
szívünk volt – marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Elza
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» Szerelem
Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
|
