|
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.
Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle,
elefánt-csordára elég
szívünk volt – marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Ébredj!
Az első napsugár kacagva
Szaladt a hómezőn...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
|
