|
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.
Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle,
elefánt-csordára elég
szívünk volt – marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Édes érzés
Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
|
