|
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.
Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle,
elefánt-csordára elég
szívünk volt – marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Szerelem
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
|
