|
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.
Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle,
elefánt-csordára elég
szívünk volt – marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
|
