|
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.
Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle,
elefánt-csordára elég
szívünk volt – marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Virág, virág, virág
Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
|
