|
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.
Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle,
elefánt-csordára elég
szívünk volt – marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Tatjána levele Anyeginhez
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» Úgy szeretlek
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen...
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
|
