|
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.
Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle,
elefánt-csordára elég
szívünk volt – marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
» Romantikus ősz
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
|
