|
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.
Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle,
elefánt-csordára elég
szívünk volt – marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Százszorszépek
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérk...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» Dal decemberben
Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
|
