|
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen dícséreted,
szemed színéből szeretnék szőni
e dícsérethez rímeket.
Mint drága, régi mesterek
tűnődését hűs verssorok,
úgy zárja ékszerként magába
e vers tűnődő mosolyod.
Szertehullnának szavaim,
de összefogja két kezed:
Te vagy a forma és a ritmus
s Te vagy a szín, a képzelet....
Mellettem állsz, s mégis, mintha
messze lennél: rád gondolok.
Formállak magamban, mint egy verset
s dúdollak, mint egy dallamot.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Romantikus ősz
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» John Andreson, Szivem, John
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
|
