|
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen dícséreted,
szemed színéből szeretnék szőni
e dícsérethez rímeket.
Mint drága, régi mesterek
tűnődését hűs verssorok,
úgy zárja ékszerként magába
e vers tűnődő mosolyod.
Szertehullnának szavaim,
de összefogja két kezed:
Te vagy a forma és a ritmus
s Te vagy a szín, a képzelet....
Mellettem állsz, s mégis, mintha
messze lennél: rád gondolok.
Formállak magamban, mint egy verset
s dúdollak, mint egy dallamot.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
|
