|
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen dícséreted,
szemed színéből szeretnék szőni
e dícsérethez rímeket.
Mint drága, régi mesterek
tűnődését hűs verssorok,
úgy zárja ékszerként magába
e vers tűnődő mosolyod.
Szertehullnának szavaim,
de összefogja két kezed:
Te vagy a forma és a ritmus
s Te vagy a szín, a képzelet....
Mellettem állsz, s mégis, mintha
messze lennél: rád gondolok.
Formállak magamban, mint egy verset
s dúdollak, mint egy dallamot.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Ha rám tekintesz
Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
|
