Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan finom, ívelt ölelés?
Sötét és lágy, mint nyári éjszaka,
s dobognak benne mind a csillagok.
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez asszonyosan diadalmas, teljes,
mint kiszabadult, röppenő madár?
Micsoda ágban szunnyadt az a rügy,
miből e nem várt fűzfagally hasadt, -
mi rrugalmas és most született ifjú,
mint szökőkúton hajnalban a csepp?
Ki hagyta rám e hajlékony hidat,
mely magányomból hozzád vezet?
Egyik pillére az én tenyerem,
másik pillére a te kezed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Epedő szerelem Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Evianne Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Vágy Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
» Biztató a szerelemhez Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Szerelem ez? Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
» Boldog szerelem Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Szerelmeslevél Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
|