|
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan finom, ívelt ölelés?
Sötét és lágy, mint nyári éjszaka,
s dobognak benne mind a csillagok.
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez asszonyosan diadalmas, teljes,
mint kiszabadult, röppenő madár?
Micsoda ágban szunnyadt az a rügy,
miből e nem várt fűzfagally hasadt, -
mi rrugalmas és most született ifjú,
mint szökőkúton hajnalban a csepp?
Ki hagyta rám e hajlékony hidat,
mely magányomból hozzád vezet?
Egyik pillére az én tenyerem,
másik pillére a te kezed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Találkozás...
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
» Hogyne szeretnélek
Ha nevet egyik szem, vagy könnyektől ázik,
Szint...
» Csak egy szonett
Ha mindent is – magad mégsem raboltad
El tőlem...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
|
