|
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan finom, ívelt ölelés?
Sötét és lágy, mint nyári éjszaka,
s dobognak benne mind a csillagok.
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez asszonyosan diadalmas, teljes,
mint kiszabadult, röppenő madár?
Micsoda ágban szunnyadt az a rügy,
miből e nem várt fűzfagally hasadt, -
mi rrugalmas és most született ifjú,
mint szökőkúton hajnalban a csepp?
Ki hagyta rám e hajlékony hidat,
mely magányomból hozzád vezet?
Egyik pillére az én tenyerem,
másik pillére a te kezed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
|
