|
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan finom, ívelt ölelés?
Sötét és lágy, mint nyári éjszaka,
s dobognak benne mind a csillagok.
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez asszonyosan diadalmas, teljes,
mint kiszabadult, röppenő madár?
Micsoda ágban szunnyadt az a rügy,
miből e nem várt fűzfagally hasadt, -
mi rrugalmas és most született ifjú,
mint szökőkúton hajnalban a csepp?
Ki hagyta rám e hajlékony hidat,
mely magányomból hozzád vezet?
Egyik pillére az én tenyerem,
másik pillére a te kezed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Ó ne sirasd
Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál
S egy...
» Virágnyelv
Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
» Áldott csodáknak tükre a szemed
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Dal
Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és...
|
