|
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan finom, ívelt ölelés?
Sötét és lágy, mint nyári éjszaka,
s dobognak benne mind a csillagok.
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez asszonyosan diadalmas, teljes,
mint kiszabadult, röppenő madár?
Micsoda ágban szunnyadt az a rügy,
miből e nem várt fűzfagally hasadt, -
mi rrugalmas és most született ifjú,
mint szökőkúton hajnalban a csepp?
Ki hagyta rám e hajlékony hidat,
mely magányomból hozzád vezet?
Egyik pillére az én tenyerem,
másik pillére a te kezed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
|
