|
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan finom, ívelt ölelés?
Sötét és lágy, mint nyári éjszaka,
s dobognak benne mind a csillagok.
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez asszonyosan diadalmas, teljes,
mint kiszabadult, röppenő madár?
Micsoda ágban szunnyadt az a rügy,
miből e nem várt fűzfagally hasadt, -
mi rrugalmas és most született ifjú,
mint szökőkúton hajnalban a csepp?
Ki hagyta rám e hajlékony hidat,
mely magányomból hozzád vezet?
Egyik pillére az én tenyerem,
másik pillére a te kezed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Szivem lázongott...
Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Sappho szerelmes éneke
Boldog legény, istenek párja,
Szemben ki ülhet...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
|
