|
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan finom, ívelt ölelés?
Sötét és lágy, mint nyári éjszaka,
s dobognak benne mind a csillagok.
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez asszonyosan diadalmas, teljes,
mint kiszabadult, röppenő madár?
Micsoda ágban szunnyadt az a rügy,
miből e nem várt fűzfagally hasadt, -
mi rrugalmas és most született ifjú,
mint szökőkúton hajnalban a csepp?
Ki hagyta rám e hajlékony hidat,
mely magányomból hozzád vezet?
Egyik pillére az én tenyerem,
másik pillére a te kezed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
|
