|
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szivemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett:
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Atrium mortis
Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Háromsorok
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
|
