|
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még édesíti a fanyar szobát,
S a hűs homályon úgy remeg tovább
Illatja, mint halk húrok reszketése.
Ám olykor egy-egy függöny rezge rése
A lila fürtön arany fényt dob át,
S felgyújtja, mint egy nagy, kevély opált,
Melynek szikrázva szédít színverése.
Ó, én szerelmem, kit sok ferde kés
Már halni vágott: bú és szenvedés,
Ó, édes emlék, te is így jelensz meg:
Olykor: sóhajtó illat, hűs zene,
És olykor: tágranyílt opál szeme
Egy-egy felfénylő, drága, ritka percnek...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Százszorszépek
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérk...
» Első szerelmemhez
Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
|
