|
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még édesíti a fanyar szobát,
S a hűs homályon úgy remeg tovább
Illatja, mint halk húrok reszketése.
Ám olykor egy-egy függöny rezge rése
A lila fürtön arany fényt dob át,
S felgyújtja, mint egy nagy, kevély opált,
Melynek szikrázva szédít színverése.
Ó, én szerelmem, kit sok ferde kés
Már halni vágott: bú és szenvedés,
Ó, édes emlék, te is így jelensz meg:
Olykor: sóhajtó illat, hűs zene,
És olykor: tágranyílt opál szeme
Egy-egy felfénylő, drága, ritka percnek...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Amornak fáklája
Amornak fáklája,
Szerelem' példája,
Hivségnek...
|
