|
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még édesíti a fanyar szobát,
S a hűs homályon úgy remeg tovább
Illatja, mint halk húrok reszketése.
Ám olykor egy-egy függöny rezge rése
A lila fürtön arany fényt dob át,
S felgyújtja, mint egy nagy, kevély opált,
Melynek szikrázva szédít színverése.
Ó, én szerelmem, kit sok ferde kés
Már halni vágott: bú és szenvedés,
Ó, édes emlék, te is így jelensz meg:
Olykor: sóhajtó illat, hűs zene,
És olykor: tágranyílt opál szeme
Egy-egy felfénylő, drága, ritka percnek...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hideg széllel
Hideg széllel elegy jeges eső esik,
Hallom,...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
|
