|
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még édesíti a fanyar szobát,
S a hűs homályon úgy remeg tovább
Illatja, mint halk húrok reszketése.
Ám olykor egy-egy függöny rezge rése
A lila fürtön arany fényt dob át,
S felgyújtja, mint egy nagy, kevély opált,
Melynek szikrázva szédít színverése.
Ó, én szerelmem, kit sok ferde kés
Már halni vágott: bú és szenvedés,
Ó, édes emlék, te is így jelensz meg:
Olykor: sóhajtó illat, hűs zene,
És olykor: tágranyílt opál szeme
Egy-egy felfénylő, drága, ritka percnek...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
» Ajánlás
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
» Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Egy ismeretlen széphez
Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
|
