|
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még édesíti a fanyar szobát,
S a hűs homályon úgy remeg tovább
Illatja, mint halk húrok reszketése.
Ám olykor egy-egy függöny rezge rése
A lila fürtön arany fényt dob át,
S felgyújtja, mint egy nagy, kevély opált,
Melynek szikrázva szédít színverése.
Ó, én szerelmem, kit sok ferde kés
Már halni vágott: bú és szenvedés,
Ó, édes emlék, te is így jelensz meg:
Olykor: sóhajtó illat, hűs zene,
És olykor: tágranyílt opál szeme
Egy-egy felfénylő, drága, ritka percnek...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne félj!
Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve,...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
|
