|
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még édesíti a fanyar szobát,
S a hűs homályon úgy remeg tovább
Illatja, mint halk húrok reszketése.
Ám olykor egy-egy függöny rezge rése
A lila fürtön arany fényt dob át,
S felgyújtja, mint egy nagy, kevély opált,
Melynek szikrázva szédít színverése.
Ó, én szerelmem, kit sok ferde kés
Már halni vágott: bú és szenvedés,
Ó, édes emlék, te is így jelensz meg:
Olykor: sóhajtó illat, hűs zene,
És olykor: tágranyílt opál szeme
Egy-egy felfénylő, drága, ritka percnek...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Háromsorok
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
|
