|
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még édesíti a fanyar szobát,
S a hűs homályon úgy remeg tovább
Illatja, mint halk húrok reszketése.
Ám olykor egy-egy függöny rezge rése
A lila fürtön arany fényt dob át,
S felgyújtja, mint egy nagy, kevély opált,
Melynek szikrázva szédít színverése.
Ó, én szerelmem, kit sok ferde kés
Már halni vágott: bú és szenvedés,
Ó, édes emlék, te is így jelensz meg:
Olykor: sóhajtó illat, hűs zene,
És olykor: tágranyílt opál szeme
Egy-egy felfénylő, drága, ritka percnek...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Fehérfüggönyös szoba
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
|
