|
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe tegyük el,
Kössünk rája gyászszalagot,
Vagy a mi jobb, a mi még jobb, vessük el.
Tudtad te, hogy szeretélek,
Mikor daczból annyit sokszor tagadtam,
Most, bár százszor esküdném meg:
Tudom, mégis kételkednél te abban.
Én is hittem, hogy szeretsz te,
Bár szivedben hóval fedted a tavaszt -
Állhatsz itten most könyezve,
Látom én, hogy nem szerelem, bánat az.
Sok, sok bajunk esett nékünk,
Félreértés, gúny, boszú, mind sorba jött,
S minden szálat összetéptünk,
Mely két szivet az életben összeköt.
A régit hát ne játszuk mi,
Tréfa-tárgyra nem való az, a mi holt,
Minek volna azt hazudni,
A mi egykor olyan szent és igaz volt!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
» Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Ajándék
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Kis jámbor
Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
|
