A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe tegyük el,
Kössünk rája gyászszalagot,
Vagy a mi jobb, a mi még jobb, vessük el.
Tudtad te, hogy szeretélek,
Mikor daczból annyit sokszor tagadtam,
Most, bár százszor esküdném meg:
Tudom, mégis kételkednél te abban.
Én is hittem, hogy szeretsz te,
Bár szivedben hóval fedted a tavaszt -
Állhatsz itten most könyezve,
Látom én, hogy nem szerelem, bánat az.
Sok, sok bajunk esett nékünk,
Félreértés, gúny, boszú, mind sorba jött,
S minden szálat összetéptünk,
Mely két szivet az életben összeköt.
A régit hát ne játszuk mi,
Tréfa-tárgyra nem való az, a mi holt,
Minek volna azt hazudni,
A mi egykor olyan szent és igaz volt!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Felgyógyulásomkor Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
» Fohász örök szerelemért Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Tószunnyadó Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Kölyökkorom szerelmei kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Álmot adsz... Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Alszol s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Évfordulón Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» A holdkóros apród története A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Áldalak búval, vigalommal Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivaló...
» Aki sok szépet Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Bolyongás Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
|