|
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe tegyük el,
Kössünk rája gyászszalagot,
Vagy a mi jobb, a mi még jobb, vessük el.
Tudtad te, hogy szeretélek,
Mikor daczból annyit sokszor tagadtam,
Most, bár százszor esküdném meg:
Tudom, mégis kételkednél te abban.
Én is hittem, hogy szeretsz te,
Bár szivedben hóval fedted a tavaszt -
Állhatsz itten most könyezve,
Látom én, hogy nem szerelem, bánat az.
Sok, sok bajunk esett nékünk,
Félreértés, gúny, boszú, mind sorba jött,
S minden szálat összetéptünk,
Mely két szivet az életben összeköt.
A régit hát ne játszuk mi,
Tréfa-tárgyra nem való az, a mi holt,
Minek volna azt hazudni,
A mi egykor olyan szent és igaz volt!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
|
