A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe tegyük el,
Kössünk rája gyászszalagot,
Vagy a mi jobb, a mi még jobb, vessük el.
Tudtad te, hogy szeretélek,
Mikor daczból annyit sokszor tagadtam,
Most, bár százszor esküdném meg:
Tudom, mégis kételkednél te abban.
Én is hittem, hogy szeretsz te,
Bár szivedben hóval fedted a tavaszt -
Állhatsz itten most könyezve,
Látom én, hogy nem szerelem, bánat az.
Sok, sok bajunk esett nékünk,
Félreértés, gúny, boszú, mind sorba jött,
S minden szálat összetéptünk,
Mely két szivet az életben összeköt.
A régit hát ne játszuk mi,
Tréfa-tárgyra nem való az, a mi holt,
Minek volna azt hazudni,
A mi egykor olyan szent és igaz volt!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágyak Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» A szó Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» A szerelem vonzásában A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» Szerelemvágy Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Molnárleány Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Keserű életem Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Szerelmesek Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Fohász örök szerelemért Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Ahogy Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Szerelmes lány Szerelmes lány rohan az éjszakában,
édes, édes...
» Maradjon ez... Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
|