|
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e madár, ki élhet, ha nem szeret?
Ezen tűnődöm: szemhéjamon az este
vergődik, mintha egy madár szárnya verne.
Én akkor leltem magamra,
mikor egyedül maradtam. Olyan egyszerű
lett a fájdalom, mikor megértettem,
hogy nem élhetek én sem egyedül.
S most úgy szeretlek, ahogy madár nem szerethet:
veled sem veszíthetem el magam.
Nem hagyhatsz el, hát nem hagyhatlak el,
hajnalt verő, sugár-szárnyú madaram.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» Kezek beszéde
A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
|
