|
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e madár, ki élhet, ha nem szeret?
Ezen tűnődöm: szemhéjamon az este
vergődik, mintha egy madár szárnya verne.
Én akkor leltem magamra,
mikor egyedül maradtam. Olyan egyszerű
lett a fájdalom, mikor megértettem,
hogy nem élhetek én sem egyedül.
S most úgy szeretlek, ahogy madár nem szerethet:
veled sem veszíthetem el magam.
Nem hagyhatsz el, hát nem hagyhatlak el,
hajnalt verő, sugár-szárnyú madaram.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Őrzi egy néma óriás
Nem nyithatom fel koponyád,
nem vághatom föl...
» A szerelem
Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» Ősszel
Beteg, hervadt az őszi táj,
Minden nyomon...
|
