|
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e madár, ki élhet, ha nem szeret?
Ezen tűnődöm: szemhéjamon az este
vergődik, mintha egy madár szárnya verne.
Én akkor leltem magamra,
mikor egyedül maradtam. Olyan egyszerű
lett a fájdalom, mikor megértettem,
hogy nem élhetek én sem egyedül.
S most úgy szeretlek, ahogy madár nem szerethet:
veled sem veszíthetem el magam.
Nem hagyhatsz el, hát nem hagyhatlak el,
hajnalt verő, sugár-szárnyú madaram.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Szusszanó
Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod?...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
|
