|
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e madár, ki élhet, ha nem szeret?
Ezen tűnődöm: szemhéjamon az este
vergődik, mintha egy madár szárnya verne.
Én akkor leltem magamra,
mikor egyedül maradtam. Olyan egyszerű
lett a fájdalom, mikor megértettem,
hogy nem élhetek én sem egyedül.
S most úgy szeretlek, ahogy madár nem szerethet:
veled sem veszíthetem el magam.
Nem hagyhatsz el, hát nem hagyhatlak el,
hajnalt verő, sugár-szárnyú madaram.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Kérdezd: szeretlek-e?
Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én,...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Elza
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán...
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
|
