|
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e madár, ki élhet, ha nem szeret?
Ezen tűnődöm: szemhéjamon az este
vergődik, mintha egy madár szárnya verne.
Én akkor leltem magamra,
mikor egyedül maradtam. Olyan egyszerű
lett a fájdalom, mikor megértettem,
hogy nem élhetek én sem egyedül.
S most úgy szeretlek, ahogy madár nem szerethet:
veled sem veszíthetem el magam.
Nem hagyhatsz el, hát nem hagyhatlak el,
hajnalt verő, sugár-szárnyú madaram.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» Minek szaladtok el...
Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
|
