|
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e madár, ki élhet, ha nem szeret?
Ezen tűnődöm: szemhéjamon az este
vergődik, mintha egy madár szárnya verne.
Én akkor leltem magamra,
mikor egyedül maradtam. Olyan egyszerű
lett a fájdalom, mikor megértettem,
hogy nem élhetek én sem egyedül.
S most úgy szeretlek, ahogy madár nem szerethet:
veled sem veszíthetem el magam.
Nem hagyhatsz el, hát nem hagyhatlak el,
hajnalt verő, sugár-szárnyú madaram.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Nagy tengerzúgását
Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
|
