|
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e madár, ki élhet, ha nem szeret?
Ezen tűnődöm: szemhéjamon az este
vergődik, mintha egy madár szárnya verne.
Én akkor leltem magamra,
mikor egyedül maradtam. Olyan egyszerű
lett a fájdalom, mikor megértettem,
hogy nem élhetek én sem egyedül.
S most úgy szeretlek, ahogy madár nem szerethet:
veled sem veszíthetem el magam.
Nem hagyhatsz el, hát nem hagyhatlak el,
hajnalt verő, sugár-szárnyú madaram.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes...
» Szerelmes Ének
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Hódolás
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
|
