|
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e madár, ki élhet, ha nem szeret?
Ezen tűnődöm: szemhéjamon az este
vergődik, mintha egy madár szárnya verne.
Én akkor leltem magamra,
mikor egyedül maradtam. Olyan egyszerű
lett a fájdalom, mikor megértettem,
hogy nem élhetek én sem egyedül.
S most úgy szeretlek, ahogy madár nem szerethet:
veled sem veszíthetem el magam.
Nem hagyhatsz el, hát nem hagyhatlak el,
hajnalt verő, sugár-szárnyú madaram.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Ha jönnél...
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
|
