|
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely öröktől fogva az övé,
és soha másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
» Neked
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
|
