|
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely öröktől fogva az övé,
és soha másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem és nemes szív
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
|
