|
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely öröktől fogva az övé,
és soha másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az alvó
Kék nyári éj, a hold kigyúl,
állok alatta...
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» Bolygó tüzek
Nemes nők, igaz nők, szelidek környeznek,
Mondjá...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
|
