|
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely öröktől fogva az övé,
és soha másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Szerelem és nemes szív
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Szívemhez
Mi lelt megint
Szivem, te nyugtalan?
Ezer...
|
