|
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely öröktől fogva az övé,
és soha másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
|
