|
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely öröktől fogva az övé,
és soha másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Szerelem és nemes szív
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» Egy ismeretlen széphez
Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
|
