|
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely öröktől fogva az övé,
és soha másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
|
