|
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete napnak
évek tengermélyéből
robbanó pillanatnak.
Lettem színarany éjed
lettem fekete napod
évek kagylóhéjába
merülő pillanatod.
Szememben nyílsz azóta
szobámba hoz a reggel
távoli esték partján
lecsuksz a két szemeddel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Egy tubákoló széphez
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» Hiába hideg a Hold
Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S...
|
