|
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s alá:
Ő az, ki a gyöngyéletet
Fennen magasztalá.
Nyomán ropog, sivít a hó
És a legény sohajt -
Gondolkodik, tiz éve hogy
Mikor telik be majd.
Kancsók között nem fútt a szél
Az átkozott tanyán,
Hol kedve gyúlt csillámruhák
És fürge mén után.
Lelkében visszavándorol
Kedvelt övéihez -
"Ha megkerűlök Erzsiből,
Beh szép menyecske lesz!"
Többé nem oly csipős az éj,
Hogy megbusitaná -
Fagyos bajszát simítja meg,
Vigan lejt fel s alá!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem nevezném egyébnek
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Ha jönnél...
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető...
» John Andreson, Szivem, John
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha...
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
|
