|
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s alá:
Ő az, ki a gyöngyéletet
Fennen magasztalá.
Nyomán ropog, sivít a hó
És a legény sohajt -
Gondolkodik, tiz éve hogy
Mikor telik be majd.
Kancsók között nem fútt a szél
Az átkozott tanyán,
Hol kedve gyúlt csillámruhák
És fürge mén után.
Lelkében visszavándorol
Kedvelt övéihez -
"Ha megkerűlök Erzsiből,
Beh szép menyecske lesz!"
Többé nem oly csipős az éj,
Hogy megbusitaná -
Fagyos bajszát simítja meg,
Vigan lejt fel s alá!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Azt mondod...
Azt mondod: egy őrangyalt ád az Isten
Minden...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Illatlavinák alatt
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Ezüsthálóval foglak
De most megjártad, kedves, most az egyszer,
Ezüs...
|
