|
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s alá:
Ő az, ki a gyöngyéletet
Fennen magasztalá.
Nyomán ropog, sivít a hó
És a legény sohajt -
Gondolkodik, tiz éve hogy
Mikor telik be majd.
Kancsók között nem fútt a szél
Az átkozott tanyán,
Hol kedve gyúlt csillámruhák
És fürge mén után.
Lelkében visszavándorol
Kedvelt övéihez -
"Ha megkerűlök Erzsiből,
Beh szép menyecske lesz!"
Többé nem oly csipős az éj,
Hogy megbusitaná -
Fagyos bajszát simítja meg,
Vigan lejt fel s alá!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Szerelem
Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly...
» Milyen régen
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek,...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
|
