|
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s alá:
Ő az, ki a gyöngyéletet
Fennen magasztalá.
Nyomán ropog, sivít a hó
És a legény sohajt -
Gondolkodik, tiz éve hogy
Mikor telik be majd.
Kancsók között nem fútt a szél
Az átkozott tanyán,
Hol kedve gyúlt csillámruhák
És fürge mén után.
Lelkében visszavándorol
Kedvelt övéihez -
"Ha megkerűlök Erzsiből,
Beh szép menyecske lesz!"
Többé nem oly csipős az éj,
Hogy megbusitaná -
Fagyos bajszát simítja meg,
Vigan lejt fel s alá!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szépség üzenete
Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
|
