|
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán várlak.
Seblüktetéssel megidézlek.
Boldogtalan konok varázslat.
Ünnepre terítve az asztal
Kenyered szikkad megtöretlen.
Borod alvadó vér sötétje
Csillagod föl nem kél az estben.
Az eget fölsebzik fölöttem
könyörtelen késpenge szárnyak.
Igazabb minden ércvalónál
érinthetetlen, foszló árnyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
|
