|
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán várlak.
Seblüktetéssel megidézlek.
Boldogtalan konok varázslat.
Ünnepre terítve az asztal
Kenyered szikkad megtöretlen.
Borod alvadó vér sötétje
Csillagod föl nem kél az estben.
Az eget fölsebzik fölöttem
könyörtelen késpenge szárnyak.
Igazabb minden ércvalónál
érinthetetlen, foszló árnyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Nagyon szerelmes voltam beléd
Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
|
