|
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán várlak.
Seblüktetéssel megidézlek.
Boldogtalan konok varázslat.
Ünnepre terítve az asztal
Kenyered szikkad megtöretlen.
Borod alvadó vér sötétje
Csillagod föl nem kél az estben.
Az eget fölsebzik fölöttem
könyörtelen késpenge szárnyak.
Igazabb minden ércvalónál
érinthetetlen, foszló árnyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Álmok
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
» Halott szók hona
Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Azoknak a szerelme
Azoknak a szerelme tetszik nekem,
akik a...
|
