|
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán várlak.
Seblüktetéssel megidézlek.
Boldogtalan konok varázslat.
Ünnepre terítve az asztal
Kenyered szikkad megtöretlen.
Borod alvadó vér sötétje
Csillagod föl nem kél az estben.
Az eget fölsebzik fölöttem
könyörtelen késpenge szárnyak.
Igazabb minden ércvalónál
érinthetetlen, foszló árnyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
|
