|
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán várlak.
Seblüktetéssel megidézlek.
Boldogtalan konok varázslat.
Ünnepre terítve az asztal
Kenyered szikkad megtöretlen.
Borod alvadó vér sötétje
Csillagod föl nem kél az estben.
Az eget fölsebzik fölöttem
könyörtelen késpenge szárnyak.
Igazabb minden ércvalónál
érinthetetlen, foszló árnyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
|
