|
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem őrzi már.
A szomszédasszony rég elfelejtett,
bár ajtajába még kiáll.
Szobámban újra alszik minden,
a vázában már nincs virág,
s kezedre nem vágynak remegve
az ablakban petúniák.
Már nem miattad gyúl vörösre
a fény, mely hozzám becsorog,
s az este omló kék haján már
nem villan fehér mosolyod.
Csak én foglak még néha kézen,
ha nem lát senki, s úgy megyek,
lehunyt szemekkel, álom-szépen,
a csillagok felé veled.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
» Ballada F. Gy. egyetlen szerelméről
I.
Mikor Faludy György elment Bécs őszi...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Szerelem szerelem után
Eljön az idő,
amikor ujjongva
ünnepled érkező...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Vallomás
úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
|
