|
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem őrzi már.
A szomszédasszony rég elfelejtett,
bár ajtajába még kiáll.
Szobámban újra alszik minden,
a vázában már nincs virág,
s kezedre nem vágynak remegve
az ablakban petúniák.
Már nem miattad gyúl vörösre
a fény, mely hozzám becsorog,
s az este omló kék haján már
nem villan fehér mosolyod.
Csak én foglak még néha kézen,
ha nem lát senki, s úgy megyek,
lehunyt szemekkel, álom-szépen,
a csillagok felé veled.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» Neked
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
|
