|
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?
Ah, fájdalom -
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!
S mért nem forr könyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a...
|
