|
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?
Ah, fájdalom -
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!
S mért nem forr könyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Ezer alakban rejtőzhetsz
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
|
