|
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?
Ah, fájdalom -
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!
S mért nem forr könyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Hódolás
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
» Ismeretlen
Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik...
» Ha napba nézek én
Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
|
