|
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?
Ah, fájdalom -
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!
S mért nem forr könyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Hideg asszony
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
|
