|
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak vége volt.
Nem a nap a mi csillagunk, de
A sápadt, gyászos fényű hold.
Az alkony látta első csókunk
Könnybe borult szemeivel
És mint a zápor sírt az éj rá,
Mely üdvünket temette el...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
|
