|
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak vége volt.
Nem a nap a mi csillagunk, de
A sápadt, gyászos fényű hold.
Az alkony látta első csókunk
Könnybe borult szemeivel
És mint a zápor sírt az éj rá,
Mely üdvünket temette el...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Vágy
Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
|
