|
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak vége volt.
Nem a nap a mi csillagunk, de
A sápadt, gyászos fényű hold.
Az alkony látta első csókunk
Könnybe borult szemeivel
És mint a zápor sírt az éj rá,
Mely üdvünket temette el...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Gyöngyök perdülnek szét
Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a...
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
|
