Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
– Ha egy reggel nem kelne fel a Nap,
akkor volnék csak boldogtalanabb.
De ebbe az irtózatos sötétbe
belesütne emléked égi fénye,
s mint a vakond a sűrű föld alatt,
elindulnék, hogy megtaláljalak.
S mi volna, hogyha megtudnám: szeretsz?
Megírnám, hagyj el s felejts el hamar,
mert különben sóbálvánnyá meredsz.
Két szív közül mindég csak egy szeresse
a másikat; ha elmegy, ne keresse:
a kölcsönös szerelem szörnyen éget,
kettős önzése pusztító enyészet!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Léda és a Sors Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Emlékszel? Mire? A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Ölelés Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Aki magának él Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» Álmot adsz... Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Mi a nő? Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Vers III. És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
|