|
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
– Ha egy reggel nem kelne fel a Nap,
akkor volnék csak boldogtalanabb.
De ebbe az irtózatos sötétbe
belesütne emléked égi fénye,
s mint a vakond a sűrű föld alatt,
elindulnék, hogy megtaláljalak.
S mi volna, hogyha megtudnám: szeretsz?
Megírnám, hagyj el s felejts el hamar,
mert különben sóbálvánnyá meredsz.
Két szív közül mindég csak egy szeresse
a másikat; ha elmegy, ne keresse:
a kölcsönös szerelem szörnyen éget,
kettős önzése pusztító enyészet!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmentél harminc éve Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» A tökéletes szépségről Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» A szerelmek tolonganak A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» Súgás az ősznek Ősz, te sokat tudsz:
mert sétálsz furcsán és...
» Szerelem és barátság A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Tószunnyadó Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Tavaszi ének Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
|