|
A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak a hajló keskeny ujjak,
Mikor búcsúzó kézfogás alatt
Egy percre összebújnak.
Az enyém - tüzes lüktető erű -
Beszél: "szeretnék gyónó csöndes este
Hajad közt hálni, míg lázasmohón
Ajk ajkat keresne.
S halántékodtól hófehér bokádig,
Mig mámorban remegve botorkálok,
Én simogatnék gyönyörű szemedre
Édes asszonyi álmot".
A percnek vége. Vakmerő ujjamról
Gyáva, remegő ujjaid leválnak.
A kezed nézed: hogy a vékony gyűrűk
Mitől haloványak...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Sorsunk
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
|
