|
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet: Mért olyan hideg?
Ha az égre nézünk, odafent is
zöld füvet látunk, locsogó kis
patakokat s az erdők fordított képét.
Látod, ott megyünk mi is,
az árnyas úton, milyen kicsinyek
vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
gyöngén ölelem jobb karommal
a derekadat: mindjárt eltűnünk.
Nem az a fontos, amit nagyképűen
egymásnak mondtunk és a világnak.
Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,
ott megy utánunk, szereti a kis fekete
törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.
A vén kofaasszony, akivel pár jó szót
szóltál, fehér kendőt lenget utánunk:
ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.
Nézd, milyen piros sugarakkal,
piros örömmel vár minket a
messzeségek messzesége; kezemben
tartom a szívedet: melegedik, melegedik...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
» Kis jámbor
Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» Ha jönnél...
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
|
