|
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet: Mért olyan hideg?
Ha az égre nézünk, odafent is
zöld füvet látunk, locsogó kis
patakokat s az erdők fordított képét.
Látod, ott megyünk mi is,
az árnyas úton, milyen kicsinyek
vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
gyöngén ölelem jobb karommal
a derekadat: mindjárt eltűnünk.
Nem az a fontos, amit nagyképűen
egymásnak mondtunk és a világnak.
Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,
ott megy utánunk, szereti a kis fekete
törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.
A vén kofaasszony, akivel pár jó szót
szóltál, fehér kendőt lenget utánunk:
ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.
Nézd, milyen piros sugarakkal,
piros örömmel vár minket a
messzeségek messzesége; kezemben
tartom a szívedet: melegedik, melegedik...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
|
