|
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet: Mért olyan hideg?
Ha az égre nézünk, odafent is
zöld füvet látunk, locsogó kis
patakokat s az erdők fordított képét.
Látod, ott megyünk mi is,
az árnyas úton, milyen kicsinyek
vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
gyöngén ölelem jobb karommal
a derekadat: mindjárt eltűnünk.
Nem az a fontos, amit nagyképűen
egymásnak mondtunk és a világnak.
Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,
ott megy utánunk, szereti a kis fekete
törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.
A vén kofaasszony, akivel pár jó szót
szóltál, fehér kendőt lenget utánunk:
ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.
Nézd, milyen piros sugarakkal,
piros örömmel vár minket a
messzeségek messzesége; kezemben
tartom a szívedet: melegedik, melegedik...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
|
