|
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet: Mért olyan hideg?
Ha az égre nézünk, odafent is
zöld füvet látunk, locsogó kis
patakokat s az erdők fordított képét.
Látod, ott megyünk mi is,
az árnyas úton, milyen kicsinyek
vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
gyöngén ölelem jobb karommal
a derekadat: mindjárt eltűnünk.
Nem az a fontos, amit nagyképűen
egymásnak mondtunk és a világnak.
Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,
ott megy utánunk, szereti a kis fekete
törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.
A vén kofaasszony, akivel pár jó szót
szóltál, fehér kendőt lenget utánunk:
ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.
Nézd, milyen piros sugarakkal,
piros örömmel vár minket a
messzeségek messzesége; kezemben
tartom a szívedet: melegedik, melegedik...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
|
