|
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet: Mért olyan hideg?
Ha az égre nézünk, odafent is
zöld füvet látunk, locsogó kis
patakokat s az erdők fordított képét.
Látod, ott megyünk mi is,
az árnyas úton, milyen kicsinyek
vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
gyöngén ölelem jobb karommal
a derekadat: mindjárt eltűnünk.
Nem az a fontos, amit nagyképűen
egymásnak mondtunk és a világnak.
Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,
ott megy utánunk, szereti a kis fekete
törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.
A vén kofaasszony, akivel pár jó szót
szóltál, fehér kendőt lenget utánunk:
ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.
Nézd, milyen piros sugarakkal,
piros örömmel vár minket a
messzeségek messzesége; kezemben
tartom a szívedet: melegedik, melegedik...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Sorsunk
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
» A hős és kedvese
Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
|
