Helyek, szerelmek

Nem leltem meg soha

helyem, hogy mondhatnám

„Ez lelkem talaja,

ez hazám";

s nem jött az egyetlen,

kinek rögtön joga

a szívem, a nevem,

hogy legyek otthona.



Hacsak nem úgy találsz,

hogy mindegy már neked,

kit szeretsz, merre hálj,

csak elviseljenek,

s magányod végleges,

mert nem a te hibád,

ha városod jeges,

s a lány csak báb.



S mert eltéveszted mind,

s el kell viselned, tedd,

mintha szíved szerint

volna, mi rendezett,

s tudd, hogy mint vadnyomon,

hiába követed,

elnyelte a vadon,

helyed s személyedet.