|
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol megbúhatok.
Idegen piktorok rakta
színekben pompázol most
s én fázom.
Három álló hónapja
kuporgok egy nővel
a feledés nyalka termeiben,
hogy lásd:
BÍROM ÉN MÁSSAL IS,
de kiüt rajtad,
mint salétrom a múlt
általam húzott falaidon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Kérdés
Mondjátok óh, hogy van-e dúsabb
És van-e mégis...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
|
