|
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol megbúhatok.
Idegen piktorok rakta
színekben pompázol most
s én fázom.
Három álló hónapja
kuporgok egy nővel
a feledés nyalka termeiben,
hogy lásd:
BÍROM ÉN MÁSSAL IS,
de kiüt rajtad,
mint salétrom a múlt
általam húzott falaidon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
|
