|
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol megbúhatok.
Idegen piktorok rakta
színekben pompázol most
s én fázom.
Három álló hónapja
kuporgok egy nővel
a feledés nyalka termeiben,
hogy lásd:
BÍROM ÉN MÁSSAL IS,
de kiüt rajtad,
mint salétrom a múlt
általam húzott falaidon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Álmok
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Nő van mellettem
Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
|
