|
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol megbúhatok.
Idegen piktorok rakta
színekben pompázol most
s én fázom.
Három álló hónapja
kuporgok egy nővel
a feledés nyalka termeiben,
hogy lásd:
BÍROM ÉN MÁSSAL IS,
de kiüt rajtad,
mint salétrom a múlt
általam húzott falaidon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Háromsorok
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
|
