|
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol megbúhatok.
Idegen piktorok rakta
színekben pompázol most
s én fázom.
Három álló hónapja
kuporgok egy nővel
a feledés nyalka termeiben,
hogy lásd:
BÍROM ÉN MÁSSAL IS,
de kiüt rajtad,
mint salétrom a múlt
általam húzott falaidon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» A nyári vers
A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
|
