|
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők; hangjuk emberi
közelségből kezd felremegni,
s ha megszólalnak, már az ember
leheletüket érezi.
Jöjjetek közel, szólítsatok néven,
csak egyenként beszélgetve elébb.
Nem hangzik messze, de könnyebben ér el
a szívünk mélyére a halk beszéd:
a szerelem is egypár halk igével
remeg fel, amikor legjobban ég;
minden igaz szót megfontolva érlel,
csendesen mond ki az emberiség.
Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok,
hogy hallatsszon a hangotok,
ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy
a lármán túlharsogjatok:
- hajoljatok az emberek arcához,
s közelről, halkan szóljatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Messzebb vagyok...
Messzebb vagyok tőled ismét,
Hanem azért...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Halott szók hona
Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Piano
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
|
