|
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők; hangjuk emberi
közelségből kezd felremegni,
s ha megszólalnak, már az ember
leheletüket érezi.
Jöjjetek közel, szólítsatok néven,
csak egyenként beszélgetve elébb.
Nem hangzik messze, de könnyebben ér el
a szívünk mélyére a halk beszéd:
a szerelem is egypár halk igével
remeg fel, amikor legjobban ég;
minden igaz szót megfontolva érlel,
csendesen mond ki az emberiség.
Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok,
hogy hallatsszon a hangotok,
ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy
a lármán túlharsogjatok:
- hajoljatok az emberek arcához,
s közelről, halkan szóljatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
|
