|
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők; hangjuk emberi
közelségből kezd felremegni,
s ha megszólalnak, már az ember
leheletüket érezi.
Jöjjetek közel, szólítsatok néven,
csak egyenként beszélgetve elébb.
Nem hangzik messze, de könnyebben ér el
a szívünk mélyére a halk beszéd:
a szerelem is egypár halk igével
remeg fel, amikor legjobban ég;
minden igaz szót megfontolva érlel,
csendesen mond ki az emberiség.
Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok,
hogy hallatsszon a hangotok,
ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy
a lármán túlharsogjatok:
- hajoljatok az emberek arcához,
s közelről, halkan szóljatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Kérdezd: szeretlek-e?
Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én,...
» Ha napba nézek én
Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» A szépség üzenete
Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
|
