|
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők; hangjuk emberi
közelségből kezd felremegni,
s ha megszólalnak, már az ember
leheletüket érezi.
Jöjjetek közel, szólítsatok néven,
csak egyenként beszélgetve elébb.
Nem hangzik messze, de könnyebben ér el
a szívünk mélyére a halk beszéd:
a szerelem is egypár halk igével
remeg fel, amikor legjobban ég;
minden igaz szót megfontolva érlel,
csendesen mond ki az emberiség.
Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok,
hogy hallatsszon a hangotok,
ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy
a lármán túlharsogjatok:
- hajoljatok az emberek arcához,
s közelről, halkan szóljatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» A szerelem
Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
|
