|
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők; hangjuk emberi
közelségből kezd felremegni,
s ha megszólalnak, már az ember
leheletüket érezi.
Jöjjetek közel, szólítsatok néven,
csak egyenként beszélgetve elébb.
Nem hangzik messze, de könnyebben ér el
a szívünk mélyére a halk beszéd:
a szerelem is egypár halk igével
remeg fel, amikor legjobban ég;
minden igaz szót megfontolva érlel,
csendesen mond ki az emberiség.
Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok,
hogy hallatsszon a hangotok,
ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy
a lármán túlharsogjatok:
- hajoljatok az emberek arcához,
s közelről, halkan szóljatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Felgyógyulásomkor
Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
|
