|
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél álomnak,
E szót, mely már ajkadon van,
Nekem soha ki ne mondjad.
Csüggjön az ott, mint a rózsán
Csügg a napvilágos harmat,
Én meg, mint a beteg lepke,
Hadd várjak rá, hadd szomjazzak.
E fél öröm, fél bánatban
Igy vagy te szép, igy vagy legszebb,
Kedvesedet búban látva,
De tudva, hogy: érted szenved.
S igy vagyok én legboldogabb,
Igy könyörgve lábaidnál,
Mikor a miért könyörgök,
Ah, az az üdv megvan immár!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» Búsúly szivem érted, hivem
Búsúly szivem érted, hivem,
Hogy tőled...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
|
