|
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke városban laktunk,
te mint folyója szőke voltál,
én mint nyomorult lázongó.
Közted és köztem egy halmocska
állt, egy: már rom –
akár egy repedezett ajak,
nem enyém, nem a tiéd.
Mint epeszínű-magadra – akitől
elszakadni kényszerülsz, akihez
nem köt bár egy harapás – rád néztem.
Semmi hadonászás vagy torzulás
a szókapcsolatban akár.
A halmocska, a rom
a nyelvcsonkot is eltakarja.
A lassú elmúlás ilyen,
mosoly se kell hozzá,
álom se –
különös adventi kegyelem.
Menekvésre gondolni – kinek? minek?
Karácsony és karácsony között
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» Kegyvesztett bűbáj
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan...
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Egy ismeretlen széphez
Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
|
