|
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke városban laktunk,
te mint folyója szőke voltál,
én mint nyomorult lázongó.
Közted és köztem egy halmocska
állt, egy: már rom –
akár egy repedezett ajak,
nem enyém, nem a tiéd.
Mint epeszínű-magadra – akitől
elszakadni kényszerülsz, akihez
nem köt bár egy harapás – rád néztem.
Semmi hadonászás vagy torzulás
a szókapcsolatban akár.
A halmocska, a rom
a nyelvcsonkot is eltakarja.
A lassú elmúlás ilyen,
mosoly se kell hozzá,
álom se –
különös adventi kegyelem.
Menekvésre gondolni – kinek? minek?
Karácsony és karácsony között
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Haja, haja, hagyma-haja
Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Örömöm és örömöd
Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» Milyen régen
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek,...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
|
