|
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája zsendülő, bimbója most fakad,
színeire az ég féltékenyen lecsap,
ha hajnal könnye hull s a tájat frissre mossa.
Bokrában kellem és szerelem bujdokol ma,
fát, kertet balzsamos illattal átitat,
hol az eső veri, hol hevével a nap,
s meghal, csüggedt fején szirom szárad sziromra.
Ily hamvas, zsendülő virág voltál te épp,
ég s föld hódolt neked csodás szépségedért,
de párkád úgy itélt: te is legyél a földé.
A sírod könnyem és gyászom díszíti már
- emez tejescsupor, amaz virágkosár -
s így tested holtan is rózsa lesz mindörökké.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
» Neked
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Szent Abbondio napja
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
|
