|
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája zsendülő, bimbója most fakad,
színeire az ég féltékenyen lecsap,
ha hajnal könnye hull s a tájat frissre mossa.
Bokrában kellem és szerelem bujdokol ma,
fát, kertet balzsamos illattal átitat,
hol az eső veri, hol hevével a nap,
s meghal, csüggedt fején szirom szárad sziromra.
Ily hamvas, zsendülő virág voltál te épp,
ég s föld hódolt neked csodás szépségedért,
de párkád úgy itélt: te is legyél a földé.
A sírod könnyem és gyászom díszíti már
- emez tejescsupor, amaz virágkosár -
s így tested holtan is rózsa lesz mindörökké.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Kialvó csillagok alatt
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Illatlavinák alatt
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a...
|
