|
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája zsendülő, bimbója most fakad,
színeire az ég féltékenyen lecsap,
ha hajnal könnye hull s a tájat frissre mossa.
Bokrában kellem és szerelem bujdokol ma,
fát, kertet balzsamos illattal átitat,
hol az eső veri, hol hevével a nap,
s meghal, csüggedt fején szirom szárad sziromra.
Ily hamvas, zsendülő virág voltál te épp,
ég s föld hódolt neked csodás szépségedért,
de párkád úgy itélt: te is legyél a földé.
A sírod könnyem és gyászom díszíti már
- emez tejescsupor, amaz virágkosár -
s így tested holtan is rózsa lesz mindörökké.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» 9. Szerelmes üzenet.
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis...
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
|
