|
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája zsendülő, bimbója most fakad,
színeire az ég féltékenyen lecsap,
ha hajnal könnye hull s a tájat frissre mossa.
Bokrában kellem és szerelem bujdokol ma,
fát, kertet balzsamos illattal átitat,
hol az eső veri, hol hevével a nap,
s meghal, csüggedt fején szirom szárad sziromra.
Ily hamvas, zsendülő virág voltál te épp,
ég s föld hódolt neked csodás szépségedért,
de párkád úgy itélt: te is legyél a földé.
A sírod könnyem és gyászom díszíti már
- emez tejescsupor, amaz virágkosár -
s így tested holtan is rózsa lesz mindörökké.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» Egy szőke leánynak
Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Felgyógyulásomkor
Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
|
