|
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis völgyéhöz
's ha meg-látod, mond szivemről,
hogy ohajtoz szivéhöz.
Mond, hogy a' mit el-vitt tőlem,
hozza viszsza kedvemet,
mert ily kintsből ah! már érzem,
tréfát üzni nem lehet.
Még hajnalkor ki-sétálok
a' zöldellő erdőkhöz
's nála nélkül estig sirok
ülvén régi vizünkhöz.
Nints, a' ki a' tölgyfa mellé
állyon, hogy fel-keressem,
nints, ki hársfánkra fel-metzné
nevemet; nints kedvesem!
Most virágzó életemnek
sirva töltöm napjait,
disze helyett szerelmemnek
búmnak érzem nyilait
ah! a' mit el-vittél tőlem,
kérlek Thirzis! hozd viszsza,
másképp önkint kardra fekszem,
tudd meg! -- -- de tsak álmomba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Azt mondod...
Azt mondod: egy őrangyalt ád az Isten
Minden...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
|
