|
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis völgyéhöz
's ha meg-látod, mond szivemről,
hogy ohajtoz szivéhöz.
Mond, hogy a' mit el-vitt tőlem,
hozza viszsza kedvemet,
mert ily kintsből ah! már érzem,
tréfát üzni nem lehet.
Még hajnalkor ki-sétálok
a' zöldellő erdőkhöz
's nála nélkül estig sirok
ülvén régi vizünkhöz.
Nints, a' ki a' tölgyfa mellé
állyon, hogy fel-keressem,
nints, ki hársfánkra fel-metzné
nevemet; nints kedvesem!
Most virágzó életemnek
sirva töltöm napjait,
disze helyett szerelmemnek
búmnak érzem nyilait
ah! a' mit el-vittél tőlem,
kérlek Thirzis! hozd viszsza,
másképp önkint kardra fekszem,
tudd meg! -- -- de tsak álmomba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Ha napba nézek én
Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Ajánlás
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
|
