|
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis völgyéhöz
's ha meg-látod, mond szivemről,
hogy ohajtoz szivéhöz.
Mond, hogy a' mit el-vitt tőlem,
hozza viszsza kedvemet,
mert ily kintsből ah! már érzem,
tréfát üzni nem lehet.
Még hajnalkor ki-sétálok
a' zöldellő erdőkhöz
's nála nélkül estig sirok
ülvén régi vizünkhöz.
Nints, a' ki a' tölgyfa mellé
állyon, hogy fel-keressem,
nints, ki hársfánkra fel-metzné
nevemet; nints kedvesem!
Most virágzó életemnek
sirva töltöm napjait,
disze helyett szerelmemnek
búmnak érzem nyilait
ah! a' mit el-vittél tőlem,
kérlek Thirzis! hozd viszsza,
másképp önkint kardra fekszem,
tudd meg! -- -- de tsak álmomba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Szórakozott szerelmes.
Szerelmes ifjú, hő szivével
Mindég csak ott,...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Ujkori románcz
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» Antik szerelem
"S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
|
