|
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis völgyéhöz
's ha meg-látod, mond szivemről,
hogy ohajtoz szivéhöz.
Mond, hogy a' mit el-vitt tőlem,
hozza viszsza kedvemet,
mert ily kintsből ah! már érzem,
tréfát üzni nem lehet.
Még hajnalkor ki-sétálok
a' zöldellő erdőkhöz
's nála nélkül estig sirok
ülvén régi vizünkhöz.
Nints, a' ki a' tölgyfa mellé
állyon, hogy fel-keressem,
nints, ki hársfánkra fel-metzné
nevemet; nints kedvesem!
Most virágzó életemnek
sirva töltöm napjait,
disze helyett szerelmemnek
búmnak érzem nyilait
ah! a' mit el-vittél tőlem,
kérlek Thirzis! hozd viszsza,
másképp önkint kardra fekszem,
tudd meg! -- -- de tsak álmomba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
|
