|
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis völgyéhöz
's ha meg-látod, mond szivemről,
hogy ohajtoz szivéhöz.
Mond, hogy a' mit el-vitt tőlem,
hozza viszsza kedvemet,
mert ily kintsből ah! már érzem,
tréfát üzni nem lehet.
Még hajnalkor ki-sétálok
a' zöldellő erdőkhöz
's nála nélkül estig sirok
ülvén régi vizünkhöz.
Nints, a' ki a' tölgyfa mellé
állyon, hogy fel-keressem,
nints, ki hársfánkra fel-metzné
nevemet; nints kedvesem!
Most virágzó életemnek
sirva töltöm napjait,
disze helyett szerelmemnek
búmnak érzem nyilait
ah! a' mit el-vittél tőlem,
kérlek Thirzis! hozd viszsza,
másképp önkint kardra fekszem,
tudd meg! -- -- de tsak álmomba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Nyári emlék
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Balatonon jár a hajó...
Balatonon jár a hajó,
A lány menyecskének...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» A szépség üzenete
Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
|
