|
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis völgyéhöz
's ha meg-látod, mond szivemről,
hogy ohajtoz szivéhöz.
Mond, hogy a' mit el-vitt tőlem,
hozza viszsza kedvemet,
mert ily kintsből ah! már érzem,
tréfát üzni nem lehet.
Még hajnalkor ki-sétálok
a' zöldellő erdőkhöz
's nála nélkül estig sirok
ülvén régi vizünkhöz.
Nints, a' ki a' tölgyfa mellé
állyon, hogy fel-keressem,
nints, ki hársfánkra fel-metzné
nevemet; nints kedvesem!
Most virágzó életemnek
sirva töltöm napjait,
disze helyett szerelmemnek
búmnak érzem nyilait
ah! a' mit el-vittél tőlem,
kérlek Thirzis! hozd viszsza,
másképp önkint kardra fekszem,
tudd meg! -- -- de tsak álmomba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
|
