|
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak ujj meg ujj
és kar meg kar, majd ajk meg ajk:
több kellett válaszul.
Földmély-lakó kis állatokként,
ha fény gyúl hirtelen,
hogy búna minden porcikánk
éjedbe, szerelem!
De kint és fönt maradunk egyre
s valami egyre hív.
Testünkben csillag-messzeségben
izzik a szív és a szív.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Korszerűtlen ének
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
|
