|
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak ujj meg ujj
és kar meg kar, majd ajk meg ajk:
több kellett válaszul.
Földmély-lakó kis állatokként,
ha fény gyúl hirtelen,
hogy búna minden porcikánk
éjedbe, szerelem!
De kint és fönt maradunk egyre
s valami egyre hív.
Testünkben csillag-messzeségben
izzik a szív és a szív.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
|
