|
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
Pogány szertartás helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! -
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Ó, be irigylem a csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?...
Nézem, nézem a tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
|
