|
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
Pogány szertartás helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! -
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Ó, be irigylem a csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?...
Nézem, nézem a tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Virág, virág, virág
Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Balatonon jár a hajó...
Balatonon jár a hajó,
A lány menyecskének...
|
