|
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
Pogány szertartás helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! -
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Ó, be irigylem a csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?...
Nézem, nézem a tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Ne félj!
Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve,...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Áldalak búval, vigalommal
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivaló...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
|
