|
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
Pogány szertartás helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! -
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Ó, be irigylem a csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?...
Nézem, nézem a tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Eltűnt halott
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb,...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» Be szépre-nőttél bennem
Be nagyra-nőttél,
Be szépre-nőttél bennem,
Én...
» Kezek beszéde
A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
|
