|
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
Pogány szertartás helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! -
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Ó, be irigylem a csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?...
Nézem, nézem a tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Bahcsiszaráj
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de...
» Szerelem
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád:...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
» Ajándék
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
|
