|
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
Pogány szertartás helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! -
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Ó, be irigylem a csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?...
Nézem, nézem a tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
» Dac
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem...
» Szerelem
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Ballada F. Gy. egyetlen szerelméről
I.
Mikor Faludy György elment Bécs őszi...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Szerelem szerelem után
Eljön az idő,
amikor ujjongva
ünnepled érkező...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
|
