|
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
Pogány szertartás helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! -
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Ó, be irigylem a csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?...
Nézem, nézem a tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Szerelmes vers Boldogasszony napján
Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül...
» Szerelem
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
|
