|
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
Pogány szertartás helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! -
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Ó, be irigylem a csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?...
Nézem, nézem a tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
» Dal decemberben
Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
|
