|
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
Pogány szertartás helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! -
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Ó, be irigylem a csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?...
Nézem, nézem a tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Első szerelmemhez
Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
» Három napja
Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintá...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
|
