|
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
Pogány szertartás helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! -
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Ó, be irigylem a csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?...
Nézem, nézem a tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
|
