|
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a szorongás és a semmi.
Romokkal s árnyakkal torkig beteltem.
A világ arcát lássam. Napra menni
vágyom. S a nékem rendelt élet arcát,
s kimenni egy harang hívó szavára,
mely felröppent száz gerlét és olajfát.
S megállni, s nézni, hogy mi lesz - utána -
ekkora vággyal. S kitárni a béke
hajnalát: béke hát, nektek, halandók!
Hogy hatoljon a világ velejébe
a vágy. S gyulladjon tenger fény azonmód.
A dolgokat mindig néven nevezzék.
Hagyják a sírást. Vívják meg a harcát,
hogy váljanak az urak emberekké.
A búbánat könnyeit kifacsarják.
Megújuljon az élet. Egy csapásra.
Ez a valóság. Ütött már az óra,
szűnjék meg hervadt dombok siratása,
s magány mezőié. Más kell, s mióta!
Elég már a nyögés. Senki magánya
nem érdekel. Csak már napfényre lépnék.
Levegőt árasztanék a világra,
békét követne béke, s jó reménység.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Szivem lázongott...
Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
|
