|
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a szorongás és a semmi.
Romokkal s árnyakkal torkig beteltem.
A világ arcát lássam. Napra menni
vágyom. S a nékem rendelt élet arcát,
s kimenni egy harang hívó szavára,
mely felröppent száz gerlét és olajfát.
S megállni, s nézni, hogy mi lesz - utána -
ekkora vággyal. S kitárni a béke
hajnalát: béke hát, nektek, halandók!
Hogy hatoljon a világ velejébe
a vágy. S gyulladjon tenger fény azonmód.
A dolgokat mindig néven nevezzék.
Hagyják a sírást. Vívják meg a harcát,
hogy váljanak az urak emberekké.
A búbánat könnyeit kifacsarják.
Megújuljon az élet. Egy csapásra.
Ez a valóság. Ütött már az óra,
szűnjék meg hervadt dombok siratása,
s magány mezőié. Más kell, s mióta!
Elég már a nyögés. Senki magánya
nem érdekel. Csak már napfényre lépnék.
Levegőt árasztanék a világra,
békét követne béke, s jó reménység.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ballada F. Gy. egyetlen szerelméről
I.
Mikor Faludy György elment Bécs őszi...
» A nyári vers
A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Neked
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
|
