|
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a szorongás és a semmi.
Romokkal s árnyakkal torkig beteltem.
A világ arcát lássam. Napra menni
vágyom. S a nékem rendelt élet arcát,
s kimenni egy harang hívó szavára,
mely felröppent száz gerlét és olajfát.
S megállni, s nézni, hogy mi lesz - utána -
ekkora vággyal. S kitárni a béke
hajnalát: béke hát, nektek, halandók!
Hogy hatoljon a világ velejébe
a vágy. S gyulladjon tenger fény azonmód.
A dolgokat mindig néven nevezzék.
Hagyják a sírást. Vívják meg a harcát,
hogy váljanak az urak emberekké.
A búbánat könnyeit kifacsarják.
Megújuljon az élet. Egy csapásra.
Ez a valóság. Ütött már az óra,
szűnjék meg hervadt dombok siratása,
s magány mezőié. Más kell, s mióta!
Elég már a nyögés. Senki magánya
nem érdekel. Csak már napfényre lépnék.
Levegőt árasztanék a világra,
békét követne béke, s jó reménység.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Kialvó csillagok alatt
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Ó ne sirasd
Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál
S egy...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
|
