|
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a szorongás és a semmi.
Romokkal s árnyakkal torkig beteltem.
A világ arcát lássam. Napra menni
vágyom. S a nékem rendelt élet arcát,
s kimenni egy harang hívó szavára,
mely felröppent száz gerlét és olajfát.
S megállni, s nézni, hogy mi lesz - utána -
ekkora vággyal. S kitárni a béke
hajnalát: béke hát, nektek, halandók!
Hogy hatoljon a világ velejébe
a vágy. S gyulladjon tenger fény azonmód.
A dolgokat mindig néven nevezzék.
Hagyják a sírást. Vívják meg a harcát,
hogy váljanak az urak emberekké.
A búbánat könnyeit kifacsarják.
Megújuljon az élet. Egy csapásra.
Ez a valóság. Ütött már az óra,
szűnjék meg hervadt dombok siratása,
s magány mezőié. Más kell, s mióta!
Elég már a nyögés. Senki magánya
nem érdekel. Csak már napfényre lépnék.
Levegőt árasztanék a világra,
békét követne béke, s jó reménység.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» A dal szárnyára veszlek
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
» Levél
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
|
