|
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a szorongás és a semmi.
Romokkal s árnyakkal torkig beteltem.
A világ arcát lássam. Napra menni
vágyom. S a nékem rendelt élet arcát,
s kimenni egy harang hívó szavára,
mely felröppent száz gerlét és olajfát.
S megállni, s nézni, hogy mi lesz - utána -
ekkora vággyal. S kitárni a béke
hajnalát: béke hát, nektek, halandók!
Hogy hatoljon a világ velejébe
a vágy. S gyulladjon tenger fény azonmód.
A dolgokat mindig néven nevezzék.
Hagyják a sírást. Vívják meg a harcát,
hogy váljanak az urak emberekké.
A búbánat könnyeit kifacsarják.
Megújuljon az élet. Egy csapásra.
Ez a valóság. Ütött már az óra,
szűnjék meg hervadt dombok siratása,
s magány mezőié. Más kell, s mióta!
Elég már a nyögés. Senki magánya
nem érdekel. Csak már napfényre lépnék.
Levegőt árasztanék a világra,
békét követne béke, s jó reménység.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Szivem lázongott...
Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
|
