|
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a szorongás és a semmi.
Romokkal s árnyakkal torkig beteltem.
A világ arcát lássam. Napra menni
vágyom. S a nékem rendelt élet arcát,
s kimenni egy harang hívó szavára,
mely felröppent száz gerlét és olajfát.
S megállni, s nézni, hogy mi lesz - utána -
ekkora vággyal. S kitárni a béke
hajnalát: béke hát, nektek, halandók!
Hogy hatoljon a világ velejébe
a vágy. S gyulladjon tenger fény azonmód.
A dolgokat mindig néven nevezzék.
Hagyják a sírást. Vívják meg a harcát,
hogy váljanak az urak emberekké.
A búbánat könnyeit kifacsarják.
Megújuljon az élet. Egy csapásra.
Ez a valóság. Ütött már az óra,
szűnjék meg hervadt dombok siratása,
s magány mezőié. Más kell, s mióta!
Elég már a nyögés. Senki magánya
nem érdekel. Csak már napfényre lépnék.
Levegőt árasztanék a világra,
békét követne béke, s jó reménység.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Száz szerelmes szonett
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
» Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
|
