|
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a szorongás és a semmi.
Romokkal s árnyakkal torkig beteltem.
A világ arcát lássam. Napra menni
vágyom. S a nékem rendelt élet arcát,
s kimenni egy harang hívó szavára,
mely felröppent száz gerlét és olajfát.
S megállni, s nézni, hogy mi lesz - utána -
ekkora vággyal. S kitárni a béke
hajnalát: béke hát, nektek, halandók!
Hogy hatoljon a világ velejébe
a vágy. S gyulladjon tenger fény azonmód.
A dolgokat mindig néven nevezzék.
Hagyják a sírást. Vívják meg a harcát,
hogy váljanak az urak emberekké.
A búbánat könnyeit kifacsarják.
Megújuljon az élet. Egy csapásra.
Ez a valóság. Ütött már az óra,
szűnjék meg hervadt dombok siratása,
s magány mezőié. Más kell, s mióta!
Elég már a nyögés. Senki magánya
nem érdekel. Csak már napfényre lépnék.
Levegőt árasztanék a világra,
békét követne béke, s jó reménység.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» A hős és kedvese
Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
» Dal decemberben
Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Szilvafa
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
|
