|
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a szorongás és a semmi.
Romokkal s árnyakkal torkig beteltem.
A világ arcát lássam. Napra menni
vágyom. S a nékem rendelt élet arcát,
s kimenni egy harang hívó szavára,
mely felröppent száz gerlét és olajfát.
S megállni, s nézni, hogy mi lesz - utána -
ekkora vággyal. S kitárni a béke
hajnalát: béke hát, nektek, halandók!
Hogy hatoljon a világ velejébe
a vágy. S gyulladjon tenger fény azonmód.
A dolgokat mindig néven nevezzék.
Hagyják a sírást. Vívják meg a harcát,
hogy váljanak az urak emberekké.
A búbánat könnyeit kifacsarják.
Megújuljon az élet. Egy csapásra.
Ez a valóság. Ütött már az óra,
szűnjék meg hervadt dombok siratása,
s magány mezőié. Más kell, s mióta!
Elég már a nyögés. Senki magánya
nem érdekel. Csak már napfényre lépnék.
Levegőt árasztanék a világra,
békét követne béke, s jó reménység.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem élek én tovább
Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» A haj
Ó, gyapjú! mely buján gyűrűz a nyakra...
» Évszakok himnusza
Szerelem töri szívemet egyre,
zöld ágakat és...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
|
