|
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a szorongás és a semmi.
Romokkal s árnyakkal torkig beteltem.
A világ arcát lássam. Napra menni
vágyom. S a nékem rendelt élet arcát,
s kimenni egy harang hívó szavára,
mely felröppent száz gerlét és olajfát.
S megállni, s nézni, hogy mi lesz - utána -
ekkora vággyal. S kitárni a béke
hajnalát: béke hát, nektek, halandók!
Hogy hatoljon a világ velejébe
a vágy. S gyulladjon tenger fény azonmód.
A dolgokat mindig néven nevezzék.
Hagyják a sírást. Vívják meg a harcát,
hogy váljanak az urak emberekké.
A búbánat könnyeit kifacsarják.
Megújuljon az élet. Egy csapásra.
Ez a valóság. Ütött már az óra,
szűnjék meg hervadt dombok siratása,
s magány mezőié. Más kell, s mióta!
Elég már a nyögés. Senki magánya
nem érdekel. Csak már napfényre lépnék.
Levegőt árasztanék a világra,
békét követne béke, s jó reménység.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
ideje hogy szeressük egymást
hogy hidd ha...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» Áldalak búval, vigalommal
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivaló...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Messzebb vagyok...
Messzebb vagyok tőled ismét,
Hanem azért...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
|
