|
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a szorongás és a semmi.
Romokkal s árnyakkal torkig beteltem.
A világ arcát lássam. Napra menni
vágyom. S a nékem rendelt élet arcát,
s kimenni egy harang hívó szavára,
mely felröppent száz gerlét és olajfát.
S megállni, s nézni, hogy mi lesz - utána -
ekkora vággyal. S kitárni a béke
hajnalát: béke hát, nektek, halandók!
Hogy hatoljon a világ velejébe
a vágy. S gyulladjon tenger fény azonmód.
A dolgokat mindig néven nevezzék.
Hagyják a sírást. Vívják meg a harcát,
hogy váljanak az urak emberekké.
A búbánat könnyeit kifacsarják.
Megújuljon az élet. Egy csapásra.
Ez a valóság. Ütött már az óra,
szűnjék meg hervadt dombok siratása,
s magány mezőié. Más kell, s mióta!
Elég már a nyögés. Senki magánya
nem érdekel. Csak már napfényre lépnék.
Levegőt árasztanék a világra,
békét követne béke, s jó reménység.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Csókok és szabaditások
Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
» Romantikus ősz
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
|
