|
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Áldott csodáknak tükre a szemed
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Éji furulyaszó
Árny borul a tájra,
Csillag lép az égre,
A...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
|
