|
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Virág, virág, virág
Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
|
