|
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Vers cim nélkül
Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni,...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Ma reggel...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
|
