|
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
» A hős és kedvese
Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
|
