|
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» Ezer alakban rejtőzhetsz
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség...
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» Az új évhez
Mogorva vén idő mosolygó leánya
Én reám hijába...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
|
