|
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Eltűnt halott
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb,...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
|
