|
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok hálójából, -
Mit a' képzelet bocsát ki,
Mint ezüst pók, önmagából.
De miolta megláttalak:
Egy virágláncz, mely az égnek
Jó kegyelméből, aláhull
A' lélek fáradt röptének.
Hittem, hogy a' szerelem csak
Redves fának pislogása,
'S a' mi benne olykor fénylik,
Csak a' szivnek rothadása.
De miólta megláttalak:
Nekem a' szerelem lángja
Egy, oltáron és temetőn
Egyiránt égő szent fáklya.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
|
