|
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok hálójából, -
Mit a' képzelet bocsát ki,
Mint ezüst pók, önmagából.
De miolta megláttalak:
Egy virágláncz, mely az égnek
Jó kegyelméből, aláhull
A' lélek fáradt röptének.
Hittem, hogy a' szerelem csak
Redves fának pislogása,
'S a' mi benne olykor fénylik,
Csak a' szivnek rothadása.
De miólta megláttalak:
Nekem a' szerelem lángja
Egy, oltáron és temetőn
Egyiránt égő szent fáklya.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
|
