|
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok hálójából, -
Mit a' képzelet bocsát ki,
Mint ezüst pók, önmagából.
De miolta megláttalak:
Egy virágláncz, mely az égnek
Jó kegyelméből, aláhull
A' lélek fáradt röptének.
Hittem, hogy a' szerelem csak
Redves fának pislogása,
'S a' mi benne olykor fénylik,
Csak a' szivnek rothadása.
De miólta megláttalak:
Nekem a' szerelem lángja
Egy, oltáron és temetőn
Egyiránt égő szent fáklya.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» Hogyne szeretnélek
Ha nevet egyik szem, vagy könnyektől ázik,
Szint...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Ha jönnél...
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
|
