|
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc és vágy pásztázza az eget,
mire elalszom, elsápad az ég,
éjemnek vágya, láza mind tiéd.
És reggel is csak arra ébredek,
hogy hoz-e majd a posta levelet,
fülledt a dél, fülledt a délután,
reménytelenség tátog rám sután.
Hány nap telt el, hogy nem öleltelek
s nem láttam könnybenúszó szemedet?
Szerelmem konokan küldi feléd
a messzeségen át kis fényjelét,
tán álmod tőle békélten ragyog...
fölöttünk pásztáznak reflektorok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Éji furulyaszó
Árny borul a tájra,
Csillag lép az égre,
A...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
|
