Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc és vágy pásztázza az eget,
mire elalszom, elsápad az ég,
éjemnek vágya, láza mind tiéd.
És reggel is csak arra ébredek,
hogy hoz-e majd a posta levelet,
fülledt a dél, fülledt a délután,
reménytelenség tátog rám sután.
Hány nap telt el, hogy nem öleltelek
s nem láttam könnybenúszó szemedet?
Szerelmem konokan küldi feléd
a messzeségen át kis fényjelét,
tán álmod tőle békélten ragyog...
fölöttünk pásztáznak reflektorok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Két boldog ember Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Ha kék szemed ég volna Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Hervadt rózsák Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Csodák Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» E holdas szépnek... E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Hozzá Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
|