Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc és vágy pásztázza az eget,
mire elalszom, elsápad az ég,
éjemnek vágya, láza mind tiéd.
És reggel is csak arra ébredek,
hogy hoz-e majd a posta levelet,
fülledt a dél, fülledt a délután,
reménytelenség tátog rám sután.
Hány nap telt el, hogy nem öleltelek
s nem láttam könnybenúszó szemedet?
Szerelmem konokan küldi feléd
a messzeségen át kis fényjelét,
tán álmod tőle békélten ragyog...
fölöttünk pásztáznak reflektorok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» 9. Szerelmes üzenet. Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis...
» Eltűnt halott Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb,...
» Te türelem, te jóság.. Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Egy régi szerelmes Velencében Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Szerelem és nemes szív Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» Egy ismeretlen széphez Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
|