|
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc és vágy pásztázza az eget,
mire elalszom, elsápad az ég,
éjemnek vágya, láza mind tiéd.
És reggel is csak arra ébredek,
hogy hoz-e majd a posta levelet,
fülledt a dél, fülledt a délután,
reménytelenség tátog rám sután.
Hány nap telt el, hogy nem öleltelek
s nem láttam könnybenúszó szemedet?
Szerelmem konokan küldi feléd
a messzeségen át kis fényjelét,
tán álmod tőle békélten ragyog...
fölöttünk pásztáznak reflektorok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ősszel
Beteg, hervadt az őszi táj,
Minden nyomon...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
|
