|
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc és vágy pásztázza az eget,
mire elalszom, elsápad az ég,
éjemnek vágya, láza mind tiéd.
És reggel is csak arra ébredek,
hogy hoz-e majd a posta levelet,
fülledt a dél, fülledt a délután,
reménytelenség tátog rám sután.
Hány nap telt el, hogy nem öleltelek
s nem láttam könnybenúszó szemedet?
Szerelmem konokan küldi feléd
a messzeségen át kis fényjelét,
tán álmod tőle békélten ragyog...
fölöttünk pásztáznak reflektorok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Három napja
Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintá...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Szerelem szerelem után
Eljön az idő,
amikor ujjongva
ünnepled érkező...
» Szusszanó
Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod?...
|
