|
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.
Úgy imádlak, kis Senkim, Semmim,
Mint ahogyan ez régen már volt,
Mert aki régi
Élet,
Sok régi éjben élt s világolt.
Megyünk most már koldusok útján,
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Ajánlás
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Megjöttél
Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
» Úgy szeretlek
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
|
