|
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.
Úgy imádlak, kis Senkim, Semmim,
Mint ahogyan ez régen már volt,
Mert aki régi
Élet,
Sok régi éjben élt s világolt.
Megyünk most már koldusok útján,
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» 9. Szerelmes üzenet.
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis...
|
