|
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.
Úgy imádlak, kis Senkim, Semmim,
Mint ahogyan ez régen már volt,
Mert aki régi
Élet,
Sok régi éjben élt s világolt.
Megyünk most már koldusok útján,
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
|
