Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.
Úgy imádlak, kis Senkim, Semmim,
Mint ahogyan ez régen már volt,
Mert aki régi
Élet,
Sok régi éjben élt s világolt.
Megyünk most már koldusok útján,
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmúlt a nyár Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a...
» Nyári emlék De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
» A szerelemhez Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Bűvös, szép őszi ég vagy Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» A szerelmeseket óvják A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» A nő szíve A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Mindent neked adok Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» Szerelmes vers Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
|