|
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.
Úgy imádlak, kis Senkim, Semmim,
Mint ahogyan ez régen már volt,
Mert aki régi
Élet,
Sok régi éjben élt s világolt.
Megyünk most már koldusok útján,
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Ha rám tekintesz
Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Hideg asszony
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
|
