|
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.
Úgy imádlak, kis Senkim, Semmim,
Mint ahogyan ez régen már volt,
Mert aki régi
Élet,
Sok régi éjben élt s világolt.
Megyünk most már koldusok útján,
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Egy ismeretlen széphez
Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
|
