|
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.
Úgy imádlak, kis Senkim, Semmim,
Mint ahogyan ez régen már volt,
Mert aki régi
Élet,
Sok régi éjben élt s világolt.
Megyünk most már koldusok útján,
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
|
