Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.
Úgy imádlak, kis Senkim, Semmim,
Mint ahogyan ez régen már volt,
Mert aki régi
Élet,
Sok régi éjben élt s világolt.
Megyünk most már koldusok útján,
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kocsizó Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
» Boros keserűség Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Ujkori románcz Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
» Jég alatt alvó vérfolt Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Nekem nem kell a' valóság... Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Nagynéha Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Nem élek én tovább Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a...
» Merengés Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
|