|
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben, ebben az örök kamaszban.
Mert fiatal még és nem értik őt,
Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt.
Repül, de már nem várják szívesen
Az ifjak és a vének kedve sem
Derül reája s úgy borul föléje
Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye.
Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,
Ne csalj, színek és fények orgiája!
Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot,
Én akkor is még múltak májusában
Emlékek orgonáit tépve járok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kezek beszéde
A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» Virágnyelv
Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
|
