|
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben, ebben az örök kamaszban.
Mert fiatal még és nem értik őt,
Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt.
Repül, de már nem várják szívesen
Az ifjak és a vének kedve sem
Derül reája s úgy borul föléje
Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye.
Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,
Ne csalj, színek és fények orgiája!
Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot,
Én akkor is még múltak májusában
Emlékek orgonáit tépve járok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
» Ne félj!
Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve,...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
|
