|
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben, ebben az örök kamaszban.
Mert fiatal még és nem értik őt,
Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt.
Repül, de már nem várják szívesen
Az ifjak és a vének kedve sem
Derül reája s úgy borul föléje
Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye.
Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,
Ne csalj, színek és fények orgiája!
Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot,
Én akkor is még múltak májusában
Emlékek orgonáit tépve járok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Vers cim nélkül
Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni,...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» Álmok
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
|
