|
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted szárnyaim szelét.
Ha világkincsét szórtam is eléd
Megcirógattál, mert szerettelek. -
És mégis vonz, mint az örvény, egy bánat
S mert meg se látod arany koronámat
Némán leveszem s áldozni megyek.
Előttem örök, nagy asszonyvoltod
A homályos, szent őstenger terül
Titokzatosan, érzéketlenül
Ringat világot, életet.
Meg se csobban, ha fejem lehajtom
Rövidéltű férfi én, a parton
És beleszórom véres kincsemet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Merengés
Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» Balatonon jár a hajó...
Balatonon jár a hajó,
A lány menyecskének...
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
|
