|
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted szárnyaim szelét.
Ha világkincsét szórtam is eléd
Megcirógattál, mert szerettelek. -
És mégis vonz, mint az örvény, egy bánat
S mert meg se látod arany koronámat
Némán leveszem s áldozni megyek.
Előttem örök, nagy asszonyvoltod
A homályos, szent őstenger terül
Titokzatosan, érzéketlenül
Ringat világot, életet.
Meg se csobban, ha fejem lehajtom
Rövidéltű férfi én, a parton
És beleszórom véres kincsemet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
|
