|
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted szárnyaim szelét.
Ha világkincsét szórtam is eléd
Megcirógattál, mert szerettelek. -
És mégis vonz, mint az örvény, egy bánat
S mert meg se látod arany koronámat
Némán leveszem s áldozni megyek.
Előttem örök, nagy asszonyvoltod
A homályos, szent őstenger terül
Titokzatosan, érzéketlenül
Ringat világot, életet.
Meg se csobban, ha fejem lehajtom
Rövidéltű férfi én, a parton
És beleszórom véres kincsemet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
|
