|
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted szárnyaim szelét.
Ha világkincsét szórtam is eléd
Megcirógattál, mert szerettelek. -
És mégis vonz, mint az örvény, egy bánat
S mert meg se látod arany koronámat
Némán leveszem s áldozni megyek.
Előttem örök, nagy asszonyvoltod
A homályos, szent őstenger terül
Titokzatosan, érzéketlenül
Ringat világot, életet.
Meg se csobban, ha fejem lehajtom
Rövidéltű férfi én, a parton
És beleszórom véres kincsemet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Azoknak a szerelme
Azoknak a szerelme tetszik nekem,
akik a...
» Egy ismeretlen széphez
Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Áldott csodáknak tükre a szemed
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
|
