|
A szerelmek tolonganak
A színevesztett alkonyatban
Túlnő árnyunktól távolabb
Emléked láncon mozdulatlan
Kiket emlék láncolt ide
Kezek lobogtok mint a máglya
Végső főnix a fekete
Tökéletesség hull a lángba
El-elkopnak a láncszemek
Emléked gúnyol incselegve
Szökik hallod rajtunk nevet
S én visszahullok térdeidre
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Virág, virág, virág
Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
|
