|
A szerelmek tolonganak
A színevesztett alkonyatban
Túlnő árnyunktól távolabb
Emléked láncon mozdulatlan
Kiket emlék láncolt ide
Kezek lobogtok mint a máglya
Végső főnix a fekete
Tökéletesség hull a lángba
El-elkopnak a láncszemek
Emléked gúnyol incselegve
Szökik hallod rajtunk nevet
S én visszahullok térdeidre
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Este a Dunaparton
Fényben fürdik a Dunakorzó,
Budapest mulat,...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
|
