|
A szerelmek tolonganak
A színevesztett alkonyatban
Túlnő árnyunktól távolabb
Emléked láncon mozdulatlan
Kiket emlék láncolt ide
Kezek lobogtok mint a máglya
Végső főnix a fekete
Tökéletesség hull a lángba
El-elkopnak a láncszemek
Emléked gúnyol incselegve
Szökik hallod rajtunk nevet
S én visszahullok térdeidre
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Örömöm és örömöd
Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal...
|
