|
A szerelmek tolonganak
A színevesztett alkonyatban
Túlnő árnyunktól távolabb
Emléked láncon mozdulatlan
Kiket emlék láncolt ide
Kezek lobogtok mint a máglya
Végső főnix a fekete
Tökéletesség hull a lángba
El-elkopnak a láncszemek
Emléked gúnyol incselegve
Szökik hallod rajtunk nevet
S én visszahullok térdeidre
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
|
