|
A szerelmek tolonganak
A színevesztett alkonyatban
Túlnő árnyunktól távolabb
Emléked láncon mozdulatlan
Kiket emlék láncolt ide
Kezek lobogtok mint a máglya
Végső főnix a fekete
Tökéletesség hull a lángba
El-elkopnak a láncszemek
Emléked gúnyol incselegve
Szökik hallod rajtunk nevet
S én visszahullok térdeidre
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
|
