|
A szerelmek tolonganak
A színevesztett alkonyatban
Túlnő árnyunktól távolabb
Emléked láncon mozdulatlan
Kiket emlék láncolt ide
Kezek lobogtok mint a máglya
Végső főnix a fekete
Tökéletesség hull a lángba
El-elkopnak a láncszemek
Emléked gúnyol incselegve
Szökik hallod rajtunk nevet
S én visszahullok térdeidre
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ujkori románcz
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Kosár
Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» Szilvafa
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák...
|
