|
A szerelmek tolonganak
A színevesztett alkonyatban
Túlnő árnyunktól távolabb
Emléked láncon mozdulatlan
Kiket emlék láncolt ide
Kezek lobogtok mint a máglya
Végső főnix a fekete
Tökéletesség hull a lángba
El-elkopnak a láncszemek
Emléked gúnyol incselegve
Szökik hallod rajtunk nevet
S én visszahullok térdeidre
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
|
