|
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több szerelmes verset nem ír" -
Minden papír el van bűvölve,
Titkos irással,
S ha örömmel vagy sírással rácsöppen kezem,
Felgyullad rajta a te képed mása.
Néha haragszom hogy az egész mindenség
Számomra egy csók gyűrűjébe szorult,
Hisz tágléptű bátor vándor voltam,
Utam mindenik fája más más színnel borult rám:
De lám sorsom seregei mind hozzád boldogultak,
Mint a szentek kik az Ur arcát pillantva megvakultak.
Büntetés ez - vagy megváltó csuda?
Nem tudom - de tudom te viszel el oda
Hová az egy-utam elküldetett:
Mert kezed és kezem közt nincs hézag ha érintesz,
Én mindig tudom mit akarsz ha intesz,
Mert eleven élet, nem holt határ jár köztünk.
Két boldog meteor olyan édesded jól összeütköztünk
Hogy egybeolvadván helyreütöttük az ős-bünt,
Az elszakadást.
Igaz - nem mást - csak szegény magunkat tüzeltük egybe,
De ki tudhassa az ilyen kis szerelmi zsarátnok melegén
Nem ég-e el egy nagy rőzse ősi átok!
S itt is, ott is, fűben, fában, csillagban, szívben,
Felcsillannak boldog barátok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Egy tubákoló széphez
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
|
