|
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska jószág,
És mégis, hidd el, ez az egy
Hajszás valamink: a valóság.
Az ember mindent elfeled,
Élni, hazudni, halni, adni,
De csók-kérő daganata
A sírban sem fog lelohadni.
Drágám, az évek és napok,
Hidd el, nem lesznek sohse szebbek:
Holnap s mindig az emberek
Ölelnek, szülnek és temetnek.
Valahogyan, valahogyan
Ezt kellene feledni máma.
Ez a kicsi kis feledés:
Ez az emberek boldogsága.
Édes, ugye, mi feledünk?
Drágám, ugye, a napok évek
Nem rontják meg a mámorunk,
Nem rontnak meg engem s téged?
Olyan mindegy, mint szeretünk,
Olyan mindegy, csókunk mifajta,
Olyan közeli a Halál
S olyan nagyszerű győzni rajta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Ajánlás
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» Gyöngyök perdülnek szét
Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Hiába hideg a Hold
Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
|
