|
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézhetem mindennap arcomat,
Csak addig,
amíg egy gyerek kezére,
rábízhatom – vezesse! – voltomat,
Csak,
míg akad egy kő, egy tiszta homlok,
egy mosoly, amire még írni lehet,
s míg tudom tisztán,
bár hangosan sose mondom:
halni is érdemes.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyári emlék
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
» Bölcs Marun meséje
"Volt egyszer." Bölcs Marunról
Szól ez együgyü...
» Háromsorok
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
|
