|
A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv, sohasem pihen,
Az álmot az agyra ő küldi
És ébredést is ő izen.
A testnek gépházába zárba
A sorsa olyan emberi,
Ő az élet és mégis árva
S amig ver, önmagát veri.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
|
