|
Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával sebesített;
Nyilaidtól, látod, vérzem,
Nyilaid sebeit érzem.
Tégedet ki ne szeretne,
Nálad nélkül ki lehetne;
Nálad nélkül nem is élhet,
Melletted a holt is élhet.
Domborodott melled hódít,
Nincs oly szív, kit meg nem bódít.
Az alatt egy érzékeny szív,
Csak az boldog, kihez az hív.
Ennek oka csak te lettél,
Hogy engem raboddá tettél.
Szép fejeddel meggyötörtél,
Szerelmed rabjává tettél.
Az egekre felesküszöm,
Hogy szeretni meg nem szűnöm,
Míg a halál bús fátyola
Szememet bé nem takarja;
Kinyílt szívem te előtted,
Melyből bőven megérthetted:
Hogy szeretlek halálomig,
Míg a szívem szét nem omlik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Eltűnt halott
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb,...
|
