|
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le felém,
Eged fényes aetheréből
Csöpögtesd belém,
Óh, Szerelem! malasztaid
Mennyből eredt balzsamait.
Hol van lelkem rokonfele?
Jer, jelentsd ki már!
Repülj kebelembe vele,
Szívem alig vár;
Repdez, mint Noé galambja,
De enyhelyét nem láthatja.
Bennem mélyen metszve lelem
Szép ideálját,
Pygmalionként ölelem
Kedves bálványát,
De meg nem lelkesíthetem,
Csak tűnő képét kergetem.
Hozd el, hozd Zephyr-szárnyakon
Már valahára,
Ki ágyamhoz mécset gyújtson
Psyche módjára;
S ha majd a szent forrást issza,
Ismét add ölembe vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Füredi emlék
E forrásnál töltém be a húsz évet,
Akkor itt...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» Illatlavinák alatt
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
|
