|
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le felém,
Eged fényes aetheréből
Csöpögtesd belém,
Óh, Szerelem! malasztaid
Mennyből eredt balzsamait.
Hol van lelkem rokonfele?
Jer, jelentsd ki már!
Repülj kebelembe vele,
Szívem alig vár;
Repdez, mint Noé galambja,
De enyhelyét nem láthatja.
Bennem mélyen metszve lelem
Szép ideálját,
Pygmalionként ölelem
Kedves bálványát,
De meg nem lelkesíthetem,
Csak tűnő képét kergetem.
Hozd el, hozd Zephyr-szárnyakon
Már valahára,
Ki ágyamhoz mécset gyújtson
Psyche módjára;
S ha majd a szent forrást issza,
Ismét add ölembe vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Nem szerethet mindenki
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Neked
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
|
