|
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le felém,
Eged fényes aetheréből
Csöpögtesd belém,
Óh, Szerelem! malasztaid
Mennyből eredt balzsamait.
Hol van lelkem rokonfele?
Jer, jelentsd ki már!
Repülj kebelembe vele,
Szívem alig vár;
Repdez, mint Noé galambja,
De enyhelyét nem láthatja.
Bennem mélyen metszve lelem
Szép ideálját,
Pygmalionként ölelem
Kedves bálványát,
De meg nem lelkesíthetem,
Csak tűnő képét kergetem.
Hozd el, hozd Zephyr-szárnyakon
Már valahára,
Ki ágyamhoz mécset gyújtson
Psyche módjára;
S ha majd a szent forrást issza,
Ismét add ölembe vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Nem nevezném egyébnek
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
|
