|
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le felém,
Eged fényes aetheréből
Csöpögtesd belém,
Óh, Szerelem! malasztaid
Mennyből eredt balzsamait.
Hol van lelkem rokonfele?
Jer, jelentsd ki már!
Repülj kebelembe vele,
Szívem alig vár;
Repdez, mint Noé galambja,
De enyhelyét nem láthatja.
Bennem mélyen metszve lelem
Szép ideálját,
Pygmalionként ölelem
Kedves bálványát,
De meg nem lelkesíthetem,
Csak tűnő képét kergetem.
Hozd el, hozd Zephyr-szárnyakon
Már valahára,
Ki ágyamhoz mécset gyújtson
Psyche módjára;
S ha majd a szent forrást issza,
Ismét add ölembe vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem merek rádnézni
Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Elküldém az első lánynak...
Elküldém az első lánynak,
Kit szeretek, első...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» John Andreson, Szivem, John
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Ha rám tekintesz
Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
|
