|
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és mély volt, mint a tiszta tenger
S rejtelmes, mint a titkos végtelen...
Ilyen az ég áldott messzi kékje
Fáradt békével, reménnyel tele,
Miként örömtől könnyes, nevető szem:
Álmából ébredt szeretőd szeme.
S a város ázott mélyiből fehéren,
Lassan nyújtózva felszakad a köd,
Miként egy érett szép mezitlen asszony,
Sóhajtása egy nagy tükör előtt.
Ha tudta, hogy te nézed és kivánod
S szemed a boldog, sóvárgó tükör,
Melyben megszépül érett földi teste.
Igy néz a város most az égre föl.
Az ég nevet és meleg napsugárral
Csókolja most a város tornyait,
S a város kacéran néz az ég szemébe
S ajtót, ablakot boldogan kinyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Vágy
Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
|
