|
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és mély volt, mint a tiszta tenger
S rejtelmes, mint a titkos végtelen...
Ilyen az ég áldott messzi kékje
Fáradt békével, reménnyel tele,
Miként örömtől könnyes, nevető szem:
Álmából ébredt szeretőd szeme.
S a város ázott mélyiből fehéren,
Lassan nyújtózva felszakad a köd,
Miként egy érett szép mezitlen asszony,
Sóhajtása egy nagy tükör előtt.
Ha tudta, hogy te nézed és kivánod
S szemed a boldog, sóvárgó tükör,
Melyben megszépül érett földi teste.
Igy néz a város most az égre föl.
Az ég nevet és meleg napsugárral
Csókolja most a város tornyait,
S a város kacéran néz az ég szemébe
S ajtót, ablakot boldogan kinyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
|
