|
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és mély volt, mint a tiszta tenger
S rejtelmes, mint a titkos végtelen...
Ilyen az ég áldott messzi kékje
Fáradt békével, reménnyel tele,
Miként örömtől könnyes, nevető szem:
Álmából ébredt szeretőd szeme.
S a város ázott mélyiből fehéren,
Lassan nyújtózva felszakad a köd,
Miként egy érett szép mezitlen asszony,
Sóhajtása egy nagy tükör előtt.
Ha tudta, hogy te nézed és kivánod
S szemed a boldog, sóvárgó tükör,
Melyben megszépül érett földi teste.
Igy néz a város most az égre föl.
Az ég nevet és meleg napsugárral
Csókolja most a város tornyait,
S a város kacéran néz az ég szemébe
S ajtót, ablakot boldogan kinyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Atrium mortis
Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem...
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Gyöngyök perdülnek szét
Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
|
