|
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és mély volt, mint a tiszta tenger
S rejtelmes, mint a titkos végtelen...
Ilyen az ég áldott messzi kékje
Fáradt békével, reménnyel tele,
Miként örömtől könnyes, nevető szem:
Álmából ébredt szeretőd szeme.
S a város ázott mélyiből fehéren,
Lassan nyújtózva felszakad a köd,
Miként egy érett szép mezitlen asszony,
Sóhajtása egy nagy tükör előtt.
Ha tudta, hogy te nézed és kivánod
S szemed a boldog, sóvárgó tükör,
Melyben megszépül érett földi teste.
Igy néz a város most az égre föl.
Az ég nevet és meleg napsugárral
Csókolja most a város tornyait,
S a város kacéran néz az ég szemébe
S ajtót, ablakot boldogan kinyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Eltűnt halott
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb,...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
|
