|
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és mély volt, mint a tiszta tenger
S rejtelmes, mint a titkos végtelen...
Ilyen az ég áldott messzi kékje
Fáradt békével, reménnyel tele,
Miként örömtől könnyes, nevető szem:
Álmából ébredt szeretőd szeme.
S a város ázott mélyiből fehéren,
Lassan nyújtózva felszakad a köd,
Miként egy érett szép mezitlen asszony,
Sóhajtása egy nagy tükör előtt.
Ha tudta, hogy te nézed és kivánod
S szemed a boldog, sóvárgó tükör,
Melyben megszépül érett földi teste.
Igy néz a város most az égre föl.
Az ég nevet és meleg napsugárral
Csókolja most a város tornyait,
S a város kacéran néz az ég szemébe
S ajtót, ablakot boldogan kinyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bárhová lépek
Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át- és...
» Halászleány dala
Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Bóldog óh ezerszer
Bóldog óh ezerszer a' szív,
A' ki olly...
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
|
