|
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és mély volt, mint a tiszta tenger
S rejtelmes, mint a titkos végtelen...
Ilyen az ég áldott messzi kékje
Fáradt békével, reménnyel tele,
Miként örömtől könnyes, nevető szem:
Álmából ébredt szeretőd szeme.
S a város ázott mélyiből fehéren,
Lassan nyújtózva felszakad a köd,
Miként egy érett szép mezitlen asszony,
Sóhajtása egy nagy tükör előtt.
Ha tudta, hogy te nézed és kivánod
S szemed a boldog, sóvárgó tükör,
Melyben megszépül érett földi teste.
Igy néz a város most az égre föl.
Az ég nevet és meleg napsugárral
Csókolja most a város tornyait,
S a város kacéran néz az ég szemébe
S ajtót, ablakot boldogan kinyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Elküldém az első lánynak...
Elküldém az első lánynak,
Kit szeretek, első...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
» Háromsorok
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
|
