|
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és mély volt, mint a tiszta tenger
S rejtelmes, mint a titkos végtelen...
Ilyen az ég áldott messzi kékje
Fáradt békével, reménnyel tele,
Miként örömtől könnyes, nevető szem:
Álmából ébredt szeretőd szeme.
S a város ázott mélyiből fehéren,
Lassan nyújtózva felszakad a köd,
Miként egy érett szép mezitlen asszony,
Sóhajtása egy nagy tükör előtt.
Ha tudta, hogy te nézed és kivánod
S szemed a boldog, sóvárgó tükör,
Melyben megszépül érett földi teste.
Igy néz a város most az égre föl.
Az ég nevet és meleg napsugárral
Csókolja most a város tornyait,
S a város kacéran néz az ég szemébe
S ajtót, ablakot boldogan kinyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Kosár
Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
|
