|
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és mély volt, mint a tiszta tenger
S rejtelmes, mint a titkos végtelen...
Ilyen az ég áldott messzi kékje
Fáradt békével, reménnyel tele,
Miként örömtől könnyes, nevető szem:
Álmából ébredt szeretőd szeme.
S a város ázott mélyiből fehéren,
Lassan nyújtózva felszakad a köd,
Miként egy érett szép mezitlen asszony,
Sóhajtása egy nagy tükör előtt.
Ha tudta, hogy te nézed és kivánod
S szemed a boldog, sóvárgó tükör,
Melyben megszépül érett földi teste.
Igy néz a város most az égre föl.
Az ég nevet és meleg napsugárral
Csókolja most a város tornyait,
S a város kacéran néz az ég szemébe
S ajtót, ablakot boldogan kinyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» Felejtés
Egymást szeretnünk nem szabad,
De egymást nem...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
|
