|
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és mély volt, mint a tiszta tenger
S rejtelmes, mint a titkos végtelen...
Ilyen az ég áldott messzi kékje
Fáradt békével, reménnyel tele,
Miként örömtől könnyes, nevető szem:
Álmából ébredt szeretőd szeme.
S a város ázott mélyiből fehéren,
Lassan nyújtózva felszakad a köd,
Miként egy érett szép mezitlen asszony,
Sóhajtása egy nagy tükör előtt.
Ha tudta, hogy te nézed és kivánod
S szemed a boldog, sóvárgó tükör,
Melyben megszépül érett földi teste.
Igy néz a város most az égre föl.
Az ég nevet és meleg napsugárral
Csókolja most a város tornyait,
S a város kacéran néz az ég szemébe
S ajtót, ablakot boldogan kinyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Minek szaladtok el...
Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
|
