|
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és mély volt, mint a tiszta tenger
S rejtelmes, mint a titkos végtelen...
Ilyen az ég áldott messzi kékje
Fáradt békével, reménnyel tele,
Miként örömtől könnyes, nevető szem:
Álmából ébredt szeretőd szeme.
S a város ázott mélyiből fehéren,
Lassan nyújtózva felszakad a köd,
Miként egy érett szép mezitlen asszony,
Sóhajtása egy nagy tükör előtt.
Ha tudta, hogy te nézed és kivánod
S szemed a boldog, sóvárgó tükör,
Melyben megszépül érett földi teste.
Igy néz a város most az égre föl.
Az ég nevet és meleg napsugárral
Csókolja most a város tornyait,
S a város kacéran néz az ég szemébe
S ajtót, ablakot boldogan kinyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
» Boldogság
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére,...
|
