|
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és mély volt, mint a tiszta tenger
S rejtelmes, mint a titkos végtelen...
Ilyen az ég áldott messzi kékje
Fáradt békével, reménnyel tele,
Miként örömtől könnyes, nevető szem:
Álmából ébredt szeretőd szeme.
S a város ázott mélyiből fehéren,
Lassan nyújtózva felszakad a köd,
Miként egy érett szép mezitlen asszony,
Sóhajtása egy nagy tükör előtt.
Ha tudta, hogy te nézed és kivánod
S szemed a boldog, sóvárgó tükör,
Melyben megszépül érett földi teste.
Igy néz a város most az égre föl.
Az ég nevet és meleg napsugárral
Csókolja most a város tornyait,
S a város kacéran néz az ég szemébe
S ajtót, ablakot boldogan kinyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» Merengés
Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» Ébredj!
Az első napsugár kacagva
Szaladt a hómezőn...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
|
