|
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó kikelet!
Leragyog rám a nap sugara.
Fenn a tündöklő ég nevet.
Tán a tavasznak ujja ére ?
Az fest elémbe álmokat ?
Látom a tenger kék vizére
Mint száll a rózsás alkonyat.
Talán ez könnyű bérczi szellő
Mely friss lehével megcsapott ?
Látom a gyöngyözőn szökellő
Ezüstös bérczi patakot.
A képzelet csapongva szárnyal;
Látom a fenyves árnyait,
Hol a sötét bársony gyopárral
A rózsaszin erika nyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Kis jámbor
Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
|
