|
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó kikelet!
Leragyog rám a nap sugara.
Fenn a tündöklő ég nevet.
Tán a tavasznak ujja ére ?
Az fest elémbe álmokat ?
Látom a tenger kék vizére
Mint száll a rózsás alkonyat.
Talán ez könnyű bérczi szellő
Mely friss lehével megcsapott ?
Látom a gyöngyözőn szökellő
Ezüstös bérczi patakot.
A képzelet csapongva szárnyal;
Látom a fenyves árnyait,
Hol a sötét bársony gyopárral
A rózsaszin erika nyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyári emlék
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
|
