|
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó kikelet!
Leragyog rám a nap sugara.
Fenn a tündöklő ég nevet.
Tán a tavasznak ujja ére ?
Az fest elémbe álmokat ?
Látom a tenger kék vizére
Mint száll a rózsás alkonyat.
Talán ez könnyű bérczi szellő
Mely friss lehével megcsapott ?
Látom a gyöngyözőn szökellő
Ezüstös bérczi patakot.
A képzelet csapongva szárnyal;
Látom a fenyves árnyait,
Hol a sötét bársony gyopárral
A rózsaszin erika nyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Azt mondod...
Azt mondod: egy őrangyalt ád az Isten
Minden...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
|
