|
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó kikelet!
Leragyog rám a nap sugara.
Fenn a tündöklő ég nevet.
Tán a tavasznak ujja ére ?
Az fest elémbe álmokat ?
Látom a tenger kék vizére
Mint száll a rózsás alkonyat.
Talán ez könnyű bérczi szellő
Mely friss lehével megcsapott ?
Látom a gyöngyözőn szökellő
Ezüstös bérczi patakot.
A képzelet csapongva szárnyal;
Látom a fenyves árnyait,
Hol a sötét bársony gyopárral
A rózsaszin erika nyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» Régi történet
Nincs boldogítóbb mint a szeretet;
De...
» Messzebb vagyok...
Messzebb vagyok tőled ismét,
Hanem azért...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
|
