|
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó kikelet!
Leragyog rám a nap sugara.
Fenn a tündöklő ég nevet.
Tán a tavasznak ujja ére ?
Az fest elémbe álmokat ?
Látom a tenger kék vizére
Mint száll a rózsás alkonyat.
Talán ez könnyű bérczi szellő
Mely friss lehével megcsapott ?
Látom a gyöngyözőn szökellő
Ezüstös bérczi patakot.
A képzelet csapongva szárnyal;
Látom a fenyves árnyait,
Hol a sötét bársony gyopárral
A rózsaszin erika nyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
|
