|
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó kikelet!
Leragyog rám a nap sugara.
Fenn a tündöklő ég nevet.
Tán a tavasznak ujja ére ?
Az fest elémbe álmokat ?
Látom a tenger kék vizére
Mint száll a rózsás alkonyat.
Talán ez könnyű bérczi szellő
Mely friss lehével megcsapott ?
Látom a gyöngyözőn szökellő
Ezüstös bérczi patakot.
A képzelet csapongva szárnyal;
Látom a fenyves árnyait,
Hol a sötét bársony gyopárral
A rózsaszin erika nyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
|
