Elza szeme

Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükrében arcukat bámulták a napok
Beléhal mind akit reménye elhagyott
Szemed oly mély lehull az emlék benne holtan

Sirály sikolt a vad tenger dühe remeg
Hirtelen kiderül s szemed színe megolvad
Felhőből szab kötényt a nyár az angyaloknak
Sosem oly kék az ég mint a búza felett

Hiába űzi a menny bánatát a kék szél
Fénylőbb a te szemed ha benned könnyed ég
Féltékeny rá a friss esők utáni ég
Legmélyebb az üveg kékje a repedésnél

Hétfájdalmú anya ó nedves ragyogás
Hét tőr ütötte át a színek szőtte prizmát
Legélesebb a nap ha könnyben úszva int rád
Kékebb az írisz is ha pettyezi a gyász

Balsorsban a szemed kettős rést nyit hol újra
Éled a mágusok csodája mikor a
Barlangban reszketőn meglátták Mária
Kabátját a szerény jászol fölé borulva

A szavak májusán egyetlen száj elég
Minden sóhajnak és minden éneknek éppen
De annyi csillag ég hogy szűk nekik az ég fenn
Add kölcsön két szemed iker igézetét

A gyermek szédülőn képektől és csodáktól
Nem tárja két szemét olyan kerekre mint
Szemed ha ámulón s áltatva rám tekint
Mintha vad szirmokat nyitna valami zápor

Villámot rejt szemed levendulája tán
Hol dúlt szerelmüket emésztik tünde férgek
Lehulló csillagok szálán lebegve élek
Mint süllyedő hajós augusztus éjszakán

Zsákmányom lett ez a dús rádium de máris
Égeti ujjamat mint tiltott lángfolyó
éden százszor is villanó illanó
Szemed az én Perum Golcondám Indiám is

Egy fényes éjszakán a világ szerteszét
Törött egy zátonyon jelzőtűz gyúlt a szirten
S én a tenger fölött ott láttam égni híven
Elza szemét Elza szemét Elza szemét