|
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.
Mitől ragyog oly lázasan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
A téglaszín öreg kapunkra
árnyéka rácsapong,
mint egy betévedt denevér,
mely veri a plafont.
Mitől csapong oly nyugtalan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
|
