|
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.
Mitől ragyog oly lázasan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
A téglaszín öreg kapunkra
árnyéka rácsapong,
mint egy betévedt denevér,
mely veri a plafont.
Mitől csapong oly nyugtalan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
|
