|
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.
Mitől ragyog oly lázasan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
A téglaszín öreg kapunkra
árnyéka rácsapong,
mint egy betévedt denevér,
mely veri a plafont.
Mitől csapong oly nyugtalan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Szerelem
Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly...
» Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
|
