|
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.
Mitől ragyog oly lázasan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
A téglaszín öreg kapunkra
árnyéka rácsapong,
mint egy betévedt denevér,
mely veri a plafont.
Mitől csapong oly nyugtalan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Ajándék
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves...
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
|
