|
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.
Mitől ragyog oly lázasan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
A téglaszín öreg kapunkra
árnyéka rácsapong,
mint egy betévedt denevér,
mely veri a plafont.
Mitől csapong oly nyugtalan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Bóldog óh ezerszer
Bóldog óh ezerszer a' szív,
A' ki olly...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
|
