|
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.
Mitől ragyog oly lázasan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
A téglaszín öreg kapunkra
árnyéka rácsapong,
mint egy betévedt denevér,
mely veri a plafont.
Mitől csapong oly nyugtalan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Halászleány dala
Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
|
