|
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.
Mitől ragyog oly lázasan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
A téglaszín öreg kapunkra
árnyéka rácsapong,
mint egy betévedt denevér,
mely veri a plafont.
Mitől csapong oly nyugtalan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» A hős és kedvese
Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
» Vers cim nélkül
Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni,...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
|
