|
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.
Mitől ragyog oly lázasan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
A téglaszín öreg kapunkra
árnyéka rácsapong,
mint egy betévedt denevér,
mely veri a plafont.
Mitől csapong oly nyugtalan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
|
