|
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.
Mitől ragyog oly lázasan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
A téglaszín öreg kapunkra
árnyéka rácsapong,
mint egy betévedt denevér,
mely veri a plafont.
Mitől csapong oly nyugtalan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Késői szonett
A szív, a kérgesülve, elárvultan felejtő,
Ha...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» Első szerelmemhez
Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Levél
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
|
