|
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.
Mitől ragyog oly lázasan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
A téglaszín öreg kapunkra
árnyéka rácsapong,
mint egy betévedt denevér,
mely veri a plafont.
Mitől csapong oly nyugtalan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Gyöngyök perdülnek szét
Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a...
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
|
