|
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.
Mitől ragyog oly lázasan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
A téglaszín öreg kapunkra
árnyéka rácsapong,
mint egy betévedt denevér,
mely veri a plafont.
Mitől csapong oly nyugtalan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Áldalak búval, vigalommal
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivaló...
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Őrzi egy néma óriás
Nem nyithatom fel koponyád,
nem vághatom föl...
» Kialvó csillagok alatt
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
...
|
