|
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a havat.
Tél volt. Fehér, szomorú éjjel,
Amikor szivem rád akadt.
Ezüst árnyként suhantál keresztül,
Mint menekülő fájdalom,
Nyomodban ciprusok sarjadtak,
A halálarcu friss havon.
Ugy éreztem: halni menekültél.
De én, az élet vándora,
Kis kezedet szivemhez vontam
És kértelek: ne menj oda.
Az életet megtaláljuk ketten.
Keresni: visszahívtalak.
És hullt a hó, mint selyem álom,
Virág nőtt lábaink alatt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Csak egy szonett
Ha mindent is – magad mégsem raboltad
El tőlem...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Évszakok himnusza
Szerelem töri szívemet egyre,
zöld ágakat és...
» Haja, haja, hagyma-haja
Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a...
» A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér...
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» Falovacska
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
|
