|
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a havat.
Tél volt. Fehér, szomorú éjjel,
Amikor szivem rád akadt.
Ezüst árnyként suhantál keresztül,
Mint menekülő fájdalom,
Nyomodban ciprusok sarjadtak,
A halálarcu friss havon.
Ugy éreztem: halni menekültél.
De én, az élet vándora,
Kis kezedet szivemhez vontam
És kértelek: ne menj oda.
Az életet megtaláljuk ketten.
Keresni: visszahívtalak.
És hullt a hó, mint selyem álom,
Virág nőtt lábaink alatt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Kialvó csillagok alatt
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
...
» Boldogság
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére,...
|
