|
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a havat.
Tél volt. Fehér, szomorú éjjel,
Amikor szivem rád akadt.
Ezüst árnyként suhantál keresztül,
Mint menekülő fájdalom,
Nyomodban ciprusok sarjadtak,
A halálarcu friss havon.
Ugy éreztem: halni menekültél.
De én, az élet vándora,
Kis kezedet szivemhez vontam
És kértelek: ne menj oda.
Az életet megtaláljuk ketten.
Keresni: visszahívtalak.
És hullt a hó, mint selyem álom,
Virág nőtt lábaink alatt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Neked
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
|
