|
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a havat.
Tél volt. Fehér, szomorú éjjel,
Amikor szivem rád akadt.
Ezüst árnyként suhantál keresztül,
Mint menekülő fájdalom,
Nyomodban ciprusok sarjadtak,
A halálarcu friss havon.
Ugy éreztem: halni menekültél.
De én, az élet vándora,
Kis kezedet szivemhez vontam
És kértelek: ne menj oda.
Az életet megtaláljuk ketten.
Keresni: visszahívtalak.
És hullt a hó, mint selyem álom,
Virág nőtt lábaink alatt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Nosztalgia
Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Elza
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán...
» Ha napba nézek én
Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Találkozás...
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
|
