|
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a havat.
Tél volt. Fehér, szomorú éjjel,
Amikor szivem rád akadt.
Ezüst árnyként suhantál keresztül,
Mint menekülő fájdalom,
Nyomodban ciprusok sarjadtak,
A halálarcu friss havon.
Ugy éreztem: halni menekültél.
De én, az élet vándora,
Kis kezedet szivemhez vontam
És kértelek: ne menj oda.
Az életet megtaláljuk ketten.
Keresni: visszahívtalak.
És hullt a hó, mint selyem álom,
Virág nőtt lábaink alatt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» Levél
Ha ez a levelem megérkezik,
Édesem, gondolj rám...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
|
