Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a havat.
Tél volt. Fehér, szomorú éjjel,
Amikor szivem rád akadt.
Ezüst árnyként suhantál keresztül,
Mint menekülő fájdalom,
Nyomodban ciprusok sarjadtak,
A halálarcu friss havon.
Ugy éreztem: halni menekültél.
De én, az élet vándora,
Kis kezedet szivemhez vontam
És kértelek: ne menj oda.
Az életet megtaláljuk ketten.
Keresni: visszahívtalak.
És hullt a hó, mint selyem álom,
Virág nőtt lábaink alatt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Alkonyatkor appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Hódolás Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
» Csak hagyjatok! Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
» Kosár Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» Fehér lábaid... Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Csodák Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Szerelem N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Levél Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Donna Paula Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
|